Százharmincnyolcadik fejezet

 Sziasztok! :)

Ütemezővel került fel a rész.Én már pénteken elutaztam "messziföldre" ahogy szomszédom nevezi.:D

Fogalmam sincs előre,hogy mi volt az időmérőn és mi lesz a futamon.De így csütörtök este Go Seb!Tedd oda magad a hazai pályán és mutasd meg,hogy ki a legjobb!A szurkolóknak pedig üzenem,hogy mutassák meg,hogy igenis Sebnek vannak szurkolói,akik nem fütyülik ki! 

Próbáltam egy könnyed,családias részt megírni és remélem,hogy ez sikerült.:)

Pár kominak örülnék,mert azért teloról fel tudok nézni és el tudom ezeket olvasni és nagyon nagy örömet szereznétek ezzel! :$

Puszi xoxo

138.fejezet

Együtt megebédeltünk,jó hangulatban.Seb tett érte,hogy mindketten rajta nevessünk.

Lena még az arcát és ruháját is összekente,annyira nevetett.

-Gyere,lecseréljük a ruhád-kuncogtam még mindig bolond Páromon,majd kézen fogtam a kicsi lányt.-Mit szólsz,ha holnap elmegyünk kicsit vásárolni,neked?-mosolyogtam rá és megszabadultunk a pulcsijától.

-Nekem?-csodálkozott.

-Igen-simogattam meg az arcát.-Ha szeretnéd ez lesz a Te szobád és berendezzük csajosra.

-Jó,jó,jóóó-nevetett fel végre.

Imádtam mikor mosolygott és hangosan kacagott,tényleg úgy éreztem,mintha a sajátom lenne.

-Lehet józaszín?-pislogott.

-Ha szeretnéd természetesen,de Sebet kell rávenned,hogy lefesse a falakat-kacsintottam rá.

Nem akartam,hogy csak hozzám forduljon,ha valamit szeretne.Épp ezért vontam bele ebbe Sebastiant.

Amint rákerült a zokni -duplát adtam neki,mert mamusza nem volt itt,Münchenben felejtette.Holnap ezt is kell vennünk!- már ugrott is le az ágyról és szaladt kifelé.

-Seeeb,Seb,Sebiiiiiiii!-kiabált,majd trappolás.

-Lena!-szaladtam utána.-Ne fuss ….a lépcsőn-sóhajtottam fel.

Mire kiértem már rugaszkodott el az utolsó lépcsőfokról.Szerencsére Seb meghallotta a kiabálást így szinte belecsapódott.

-Mi az te szélvész Kisasszony?-nevetve kapta fel.

A falnak dőlve figyeltem őket.Olyan volt ez,mint egy álom...Egy álom világba csöppentem!

-Lehet józaszín a falam?Lééééciiii-ugrándozott.-Szejetem a józaszínt.

-Lehet,persze,hogy lehet-nevetett fel.-De most rögtön nem tudjuk kifesteni.Kell valaki aki segít majd nekem.

-Én,én!Én segítek..mindenben!-Seb mosolyogva nézett fel rám.

-Holnap nézünk valami szép árnyalatot és megbeszéljük,rendben?

-Jóó.-szusszantott.

-Na,ne légy ennyire elkeseredve.-pöcköltem meg a nóziját.-Szeretnél valamit csinálni?

-Mesét nézhetek?-elbűvőlően mosolygott ránk.

-Persze,biztos találunk valamit.

-Nem!Én a macisat akajom!-tornászta fel magát a kanapéra és mellém dőlt.

-Macis?Nem tudom mire gondolsz Lena-csóváltam meg a fejem.

-Két maci van benne-kezdett el magyarázni.-Az egyik nagy..a másik pici-mutatta a kezével.

-Mackó testvér?-ült le a fotelba Sebastian.

-Egy próbát megér-vontam meg a vállam.

Rákerestem laptopon egy képre és megmutattam Lenanak.

-igen,igen..ez aaaaz!-tapsolt nevetve.

-A mese király-néztem nevetve Szerelmemre.

-Gúnyolódj csak-vigyorgott.

-Én meg a hejcegnő-húzta a feje alá a párnát és kényelmesen elhelyezkedett.

Még egy ok,hogy megnyugodjak.Lena láthatóan otthonosan érezte magát,nem kellett mindent rátukmálni és ez megnyugtató volt!

Megtaláltuk a mesét,mint kiderült Lena jó párszor látta.Vidáman énekelte a dalokat,amiket szinte kívülről tudott!

A két gyereket teljesen elvarázsolta a mese,de én teljesen másfelé kalandoztam.

Vajon a szüleim mit fognak szólni?Saját életem van és családom,de szükségem van rájuk.Talán nem is Apától félek a legjobban,Lena két perc alatt le fogja venni a lábáról.De Anya?

Még Heike is kedvesen reagált a hírre,hogy Lena a családhoz fog tartozni és Norberttől sem tartok na meg a testvéreinktől,de Anya..Ő nem lesz egyszerű eset.

Feltéve,ha eljön hozzánk.Biztosan nagyon megbántottam,hogy nem mentem haza és … előfordulhat,hogy ezért nem is jön el Svájcba.

Kiborított,hogy ez is megtörténhet,de legbelül bíztam benne,hogy Anya tényleg úgy fog viselkedni,mint egy Anya és nem makacsolja meg magát.

A mese után Lena addig nyúzta Sebastiant,míg rávette,hogy kimenjen vele az udvarra.

-Már hideg van Lena-próbálta meggyőzni.-Befagy a seggünk.

-Dehogy!Butaságokat beszélsz-hurrogta le az öt éves kislány.

-Menjetek csak-kacsintottam a lányra.-Fogadni mernék,hogy pár nap múlva már nagy hó lesz,élvezzétek ki ezt.-nevetve figyeltem a kettőst.

Lena szinte ráncigálta Sebastiant.Míg Ők kint játszottak,öt perc után már nem kellett noszogatni Sebet sem.Hangos nevetéssel díjazta a kis csaj,hogy Seb most csak vele foglalkozik.

Muszáj volt beszélnem valakivel a családból és talán a legjobb választás a húgom volt.

Most még az a nagy telefon számla sem érdekelt,tudnom kellett,hogy mi megy otthon.

-Szia.

-Szia Anna.Mi újság?Hogy vagy?

-Nem tudom Jázmin-sóhajtott fel.-Balhé van itthon.

-Miért?-sóhajtottam fel.-Ugye nem..?

-Említettem,hogy a hétvégén szeretnéd,ha elmennénk hozzátok.Apa beleegyezett,mert szeretne látni és a házat is,de Anya...Anya megmakacsolta magát.Nem tudom mi lesz így nővérkém-sóhajtott fel.

-Nem hiszem el-annyira sejtettem,hogy ez lesz.-És akkor most?Most akkor nem jöttök?

-Apa még azt mondta,hogy beszélünk erről.Szerintem mi menni fogunk és max. Anya itthon marad.

-Abból megint nagy balhé lesz.

-Nem tudom mi olyan fontos,hogy oda utazzunk,de azt hiszem megéri.

-Igen,teljes mértékben megéri.De nem telefon téma ezért is nem akarom elárulni.

-Baj vaj vagy legalább valamit mondj el,mert ez nekem is nagyon rossz.

-Nincs baj-mosolyodtam el halványan,Lena az egyik legjobb hír az életemben.-De tényleg nem telefon téma.

-Értem,ha nem akarod elmondani,akkor nem.Még beszélünk és ne rágódj Anyun.Tudod milyen,ha makacs-motyogta.

-Tudom,tudom.Sajnálom,hogy nem tudtam hazamenni Minden szentekre.

-Gondolom a két dolog összefügg.

-Igen.

-Én nem haragszom rád.Ez a megemlékezés...már rég nem ér semmit,ott is tudsz emlékezni a családra,nem kell ezért több kilométert utaznod.

-Köszönöm!Vigyázzatok magatokra és puszilunk mindenkit!

-Átadom.Szeretlek,és tényleg ne rágódj ezen.Élvezd a svájci hideget-nevetett fel.

-Köszi-nevettem fel.-Szia Anna.

-Miéjt beszéltél ilyen fujcsán?-szaladt be Lena.

-Nem is hallottam,hogy bejöttetek.

-Meg akajtalak ijeszteni-kacagott.

-Ej,szépen vagyunk mondhatom-csikiztem meg a pocakját.-És magyarul beszéltem-mosolyogtam rá.

-Magyaj?-nézett rám hatalmas szavakkal.

-Neked a német az anya nyelved,nekem pedig a magyar-próbáltam meg magyarázni.

-Akkoj te nem itt születtél?

-Nem,én messze születtem.Magyarországon.

-Hű,az jó-mosolygott.-Tetszik,olyan szép-mosolygott rám.-És akkoj miéjt tudsz az én nyelvemen?

-Mert megtanultam az iskolában-nevettem fel.-Te is majd tanulhatsz az iskolában idegen nyelvet.

-Tanulhatom én is a .. a..

-Magyart?-mosolyogtam rá.

-Igen-bólogatott.

-Hát iskolában nem hiszem,de én segítek neked megtanulni,ha szeretnéd-pusziltam meg.

-Jó-annyira aranyosan lelkesedett be.

Este Lenaval megfürödtünk,majd hagytuk,hogy meg nézzem még egy mesét vacsora után,de utána már saját magától ment fel a szobájába.Hatalmasakat pislogott,így már mesét sem kellett olvasnom neki.

-Most már neked is pihenned kell-Seb az ajtónak dőlve figyelt minket.

-Tudom-sóhajtottam fel.-Lezuhanyzok,jössz Te is?-mosolyogtam rá.

-Ki nem hagynám-paskolta meg a fenekem.