Százharminckilencedik fejezet

Sziasztok!

Hajrá Seba!! Remélem villant nálunk és megmutatják a szurkolók,hogy igenis sokan szeretik itt is! *-*

Szóval Sok sikert Bajnok! xoxo

Puszi :)

139.fejezet

Kedden hamarabb keltem,finom reggelivel vártam már őket.

Több mindent is csináltam,majd először Lenát keltettem fel.

-Jó reggelt Hercegnő-simogattam meg az arcát.

-Nyeem-dobott magán egyet és átfordult a másik oldalára.

Mosolyogva bújtam be mellé és próbáltam kicsalogatni az ágyból.

-Megyünk ma vásárolni,tudod..-simogattam a fejét.

-Ma?-fordult át felém lassan,álmoskásan nézett rám.

-Igen,na?Felkelsz?

-Igee-ásított egy hatalmasat.

-Na,gyere.

Kómásan állt fel az ágyra,majd kezét nyújtotta,felkaptam,majd átmentünk Sebastianhoz.

-Még Ő isz alszik-motyogta.

-Neked kell felébresztened-kacsintottam rá,majd az ágyra engedtem.

Lassan kúszott felfelé és befészkelte magát Seb mellé.

-Sebiiiii,Sebiiii-cirógatta meg az arcát.

-Mmm...-felnevettem,pontosan ilyen volt Lena pár perccel ezelőtt.-Egy hercegnő-pattantak ki a szemei és Lenát a takaró alá rántotta

Hangos nevetés és sikongatás,vagy egy negyed órát játszottak az ágyban,mire mindkettőjüket le tudtam csalogatni.

-Finyom-bólogatott Lena.

-Látom,tiszta maszat vagy-nevetett Seb.

-Te is-nevetett rajta,valóban Seb arcán is ott volt a vaj.

-Mikoj medünk?-nézett ránk Lena kíváncsian.

-Átöltözünk és mehetünk is,jó?-mosolyogtam rá.

-Jó,jó,de akkoj siessetek!-szaladt az emelet felé.

-Energia bomba-nevetett fel Seb.

-Tényleg az-bújtam ölelésébe,volt körülbelül két percünk.-Annyira jó,hogy itt van velünk.

-Olyan,mintha a sajátunk lenne-bólogatott Seb és megpuszilta a fejem,mennem kellett,hiszen Lena egyedül még nem tud felöltözni.

-Mi ez a rumli,Kisasszony?-léptem be a szobájába.

-Nyem találom-sóhajtott fel.-Sehool!-dobbantott a lábával.

-Mit?

-A hajisnyámat-ült le szomorúan az ágyra.

-Lehet Münchenben felejtetted,de itt egy másik-mosolyogtam rá.

-Én azt akajtam felvenni-biggyesztette le a száját.

-Sajnálom Hercegnő,de most ezzel kell beérned-pöcköltem meg a nóziját,hogy jobb kedvre derüljön.

-De én azt szejetem.

-Nincs hiszti egy harisnya miatt,ugye?-hatalmas szemekkel nézett rám,most szóltam rá először kicsit erélyesebben.

-Jóó-vette el tőlem a barna harisnyát.

-Ebben is nagyon szép leszel!-pusziltam meg.

Nem szabad,hogy csak azért mindent megengedjünk neki,mert nem a vér szerinti gyerekünk.

-Sapka,kabát-adtam a kezébe,majd leküldtem Sebastianhoz.-Mondd meg neki,hogy adja rád cipődet,jó?-mosolyogtam rá.

-Siess Te is!-emelte fel az ujját figyelmeztetve.

-Villám gyors leszek-nevettem fel.

Nem akartam megvárakoztatni Őket így tényleg siettem,de már így is kint vártak rám.

-Ugye tudod,hogy először gyerek ülés kell vennünk?-sóhajtottam fel,miután Lenát beültettem az autóba.

-Negyed óra alatt a városban vagyunk és veszünk egyet-nyugtatott meg.

-Hova megyünk?-pillogott rám Lena.

-Konstanzba.

-Nem hallottam jóla-csücsörített.

-Elhiszem-simogattam meg az arcát.-Nincs meleged?-teljesen felöltöztetve,sapka,sál,kabát...

-De-rántotta le a fejéről a sapkát,majd felnevetett.-Messze van?-sóhajtott fel.

-Nincs-nevettem fel.

-Mindjárt ott vagyunk-mutatott előre Seb,persze Lena már dőlt is arra felé.

Nem lett volna szép,ha elkap egy rendőr.Még nem is a büntetés miatt,hanem hamar híre kellne,hogy volt velünk egy kislány..és ez most nem hiányzik.Nem szeretném,ha nem tudnánk Lenaval majd nyugodtan sétálgatni itt Svájcban.

A plaza tökéletes hely volt számunkra,hogy mindent beszerezzünk.A gyerekülés volt az első,amit Lena is megértett.

Tátott szájjal ácsorgott az üzletben és öt perce nem tudott dönteni egy rózsaszín és egy piros,de mesés ülés között.

-Na,választottál már?-sétált vissza hozzánk Seb,Ő már az üzletet is körbejárta.

-Nem,nem tud választani.

-És melyik tetszik?-guggolt le mellénk.

-A józsaszín és a mesés-bökött rájuk.

-És melyik tetszik nagyon?-próbáltuk választásra bírni.

-Hm..-toporgott,egyik lábáról a másikra dőlt,majd ránk mosolygott.

-Na?-nevettem fel.

-Józsaszín!

Bútort választottunk,ami azért már sokkal könnyebb volt.Lenanak nagyon tetszett a fehér.

Szerencsére volt szettben;ágy,íróasztal és éjjeli szekrény illetve két nagy ruhás szekrény.

A többi már csak apróság volt,ágynemű huzatok,párnák és pár játék.

-Én ide nem megyek veletek-csóválta a fejét Seb,mikor a ruha üzletbe akartunk bemenni.

-Hogy te milyen-nevettem.-Addig mit csinálsz?

-Körül nézek-mosolygott.-Ne aggódj.

-Te nem jössz?-nézett fel rá Lena.

-Nem Hercegnő,én ide nem léphetek be-felkuncogtam.

-Miéjt?

-Seb nem szeret ruhákat vásárolni-osztottam meg vele.

-Jaaa...mejt fiú vagy?-vizslatta.

-Igen-nevetett fel.-Egy óra elég?-nézett rám.

-Persze-nyomtam puszit szájára,majd Lenat kézen fogva elvesztünk a ruhák között.

Természetesen nem volt elég egy óra,így SMS-ben üzentem Sebnek.

-Lena?-lépett mellém.

-Öltözködik-mutattam a próba fülkére,amelyikben bent volt.

-Minden meg van?-nézett a kosárra,ami azért meg lett pakolva.

-Meg-kuncogtam arcát látva.-Merre csavarogtál?

-Bűnöztem-suttogta.

-Te nélkülünk sütiztél?-háborodtam fel.-Ejnye,csak nehogy eljárjon a szám …

-Majd kitalálok valamit,hogy elfejtsd-kacsintott rám.

Minden az autóban,Lenát is végre az ülésbe csatolhatta Sebastian.

-Szia Miranda-vettem fel mosolyogva a telefont.

-Szia.Jó kedved van,ez jó-kuncogott.

-Igen.Mi újság?

-Semmi különös.Gondoltam felhívlak,hogy otthon vagytok-e.Beugranánk,ha nem gond.

-Öhm,hát még Konstanz-ba vagyunk,de egy óra múlva?

-Tökéletes,addigra Norah-t is összeszedem-nevetett.

-Már olyan rég láttam,biztosan nagyot nőtt.

-Hát már nyomja a szöveget-nevetett.-Akkor egy óra múlva.

-Öhm..Miranda,most szólok,hogy ne lepődjetek meg.Sebastiannal úgy döntöttünk,hogy örökbefogadunk egy kislányt és most itt van nálunk.

-Jázmin..mi..nem értem!És a kicsi a pocakodban?

-Ő is jól van.

-Jó,jó..ezt majd megbeszéljük..szia.

-Szia-bontottam a vonalat.

-Kivel beszéltél?-nézett rám Lena.

-Mirandával,Seb és az én munkatársam volt.Azóta született egy kisbabája és nem sokára átjönnek hozzánk,jó?

-Kisbaba?-mosolygott.-Ilyen pici?-mutatta a kezével.

-Nem,annál már nagyobb-mosolyogtam.-Majd meglátod.-pöcköltem meg nóziját,majd Seb elinditotta az autót.

Hamar hazaértünk,kicsit összekaptam a nappalit.Lena elrabolta Sebastiant.

-Lena egész tervet eszelt ki,hogy milyen legyen a szobája-dőlt be a kanapéra,mint egy zsák.

-Határozott-mosolyogtam.-Most mit csinál fent?

-Kiküldött-biggyesztette le a száját.-Mert sütit csinál nekem a gyurmából-felkuncogtam.

-El leszel kényeztetve-paskoltam meg a hasát.-Már látok is itt egy kis felesleget-csipkelődtem neked.

-Persze-szűkítette össze a szemei.-Hol a szemüveged,asszony?-vigyorgott pimaszul.

-Adok én neked asszonyt-nyúltam a párnáért.

-Ez már csalódon belüli erőszak!-kapta el a kezeimet és magára rántott.

-Muszáj megnevelni-sóhajtottam fel.-Túl pimasz vagy!

-Igen?Ez rád is épp úgy igaz.Mit szólnál..-hajolt közel hozzám-ha ma este megnevelnénk egymást?

-Úgy tudtam-nevettem fel.-Menj inkább nézd meg Lenát,mert gyurma lesz az egész szoba.

-Azért gondolkodj az ajánlatomon-nevetett.

-Persze,persze.Menj már!-löktem meg finoman.

Még ,hogy neveljük meg egymást...kuncogtam.

Bolond német,de imádtam az ilyen fajta társalgásainkat.

A konyhában tevékenykedtem mikor Mirandáék megérkeztek.Sebastiannak felkiabáltam,hogy kapják össze magukat,majd beengedtem őket.

A pici Norah már barátnőm karjaiban ficánkolt és rettentő aranyosan nézett rám.

-Szia-köszöntöttem.-Milyen nagyot nőtt-mosolyogtam.

-Vedd csak át nyugodtan-adta kezembe.-És már rettentő nehéz.Fél éves korára már nem fogom tudni felvenni-nevetett.

-Vagy irány az edzőterem-kotyogott közbe drága vőlegényem.

-Ó,igen.Szia Seb-mosolygott Miranda.-A kislány merre van?-szinte suttogott és körbe nézett.

-Mindjárt jön-mosolygott Seb.-Szia Norah-fogta meg pici kezecskéit.-Alig várom,hogy a miénket tartsd a kezedben-ölelt át.

-Hm,még öt hónap-mosolyodtam el.

-Sebiii-szaladt lefelé a lépcsőn Lena,hatalmas robaj,már azt hittem elfog zakózni,de mindig állva maradt.

-Lena,nem szabad futni a lépcsőn-dorgálta meg Seb.

Miranda mosolyogva nézett rám.

-Aranyos-suttogta.

-Lena,Ő itt Miranda,akiről meséltem-mutattam be egymásnak őket.

-Szia-lépett felé kicsit félve.-Lena vagyok.

-Szia Lena.Nagyon örülök!

-Ő pedig itt Norah-guggoltam le melléjük.

-Baba-mosolyodott el.-Ténleg pici-nézett rám.

-Igen-nevettem fel.

-Ő is pici lesz?-nyúlt pici kezecskéivel a pocakomhoz.

-Bizony!Te leszel az okos nővére-simogattam meg az arcát.

-Az nehéz feladat-szusszantott.

-Igen,az-nevettünk fel.-De te nagyon ügyes leszel,tudom.

Kis gyümölccsel és mesével Lenát hamar le lehetett kötni és Noraht is mellé fektettük a szőnyegre.

-Tényleg nagyon aranyos kislány-mosolygott Miranda.-De végig gondoltátok ezt?

-Hogy érted?-nézett rá Seb.

-Ha kiderül...biztosan rátok fognak szállni.

-Nem hiszem,hogy annál jobban,mint mikor kiderült,hogy kisbabát várok-vontam meg a vállam.

-Amíg lehet titokban tartjuk,nem szeretnénk nagy dobra verni azt sem,hogy mikor születik meg a pici.

-Én ezt értem,de gondolom ki akartok menni egy-két futamra-nézett rám.

-Nem tudom,Miranda.De nem is szeretnék ezen agyalni.Először kerüljön hivatalosan is hozzánk Lena.

-Persze,nem akartalak hergelni.Hol tart az ügy már?

-Hát ez már a próba idő itt-motyogtam.-Elvileg december elején már hozzánk kerülhet,de az első három hónap kérdéses.

-Szerintem nem lesz itt semmi gond.Látszik,hogy Lena mennyire kedvel Titeket és hamarosan Anyu és Apu lesztek-mosolygott.