Százharminchetedik fejezet

 Sziasztok! :)

Ütemezve jön ez a rész elméletileg :D

Bocsánat,hogy a múlt héten nem jelentkeztem :$ A futam kicsit betett :/

 137.fejezet

Az utolsó három napom a csapattal együtt.

Szombaton Sebastian megszerezte a Pole-t,aminek mindenki nagyon örült.Rettentő büszke voltam rá.

Sajnos az örömünk vasárnap elszállt,egy defekt miatt fel kellett adnia a versenyt,így hamarabb is szabadult el.

-Mi legyen,előbb visszamenjünk?-kérdezte már az öltözőjében.

-Szeretnék Lenához rohanni-sóhajtottam fel.-De nem-csóváltam meg a fejem,láttam rajta,hogy meglepődött.-Az utolsó futam,amin itt lehetek.Maradjunk még.

-Ahogy szeretnéd-nyomott puszit az arcomra.-Kimegyek a srácokhoz.

-Menj csak,segíts nekik-mosolyogtam rá.

Míg Ő beült Christianékhoz én leültem egy tárolóra,pár fiú mosolyogva nézett hátra hozzám,de nekik még koncentrálniuk kellett Mark miatt.

A verseny végére egy kicsit én is vidámabb lettem.

-Gyere ideee-üvöltötte Stuart és nevetve tárta ki a karját.

Egy hatalmas ölelésben volt részem és a többiek is csatlakoztak hozzánk.

-Nagyon fogsz hiányozni,de várunk ám-kacsintott rám Ed.

-Ti is srácok.-mosolyodtam el és próbáltam nem elsírni magam.-Meglátjuk fiúk-nevettem fel.A végén elrontanátok a picit-simogattam meg a pocakom.

-Ha kislány elkényeztetjük-bólogatott Ole-Ha fiú,akkor beültetjük az autóba.

-Persze-nevettem fel.-Ki is nézem belőletek.

-Mi ez a sok pasi a menyasszonyom körül?-hallottam meg a legédesebb hangot,majd utat tört a srácok között.

-Mi?Csak elbúcsúztunk tőle-somolygott Stuart,majd szépen elandalogtak.

-Olyan kedvesek-néztem utánuk.-Hiányozni fog ez az egész.De már más dolgom van-mosolyogtam.

-Behálóztak a srácok,csoda,hogy nem csaptak le a kezemről-derekamra csúsztatta a kezét és indultunk vissza az öltözőjébe,most már elindulhatunk a hotelba.

-Hova siettek?-ért utol minket Horner.-Minden jót,Jázmin!-ölelt át mosolyogva.-Hiányozni fogsz,de várunk vissza.

-Köszönöm Christian-ha még valaki elbúcsúztat tényleg elsírom magam.-Vigyázz magatokra és remélem hamarosan láthatunk a kicsivel együtt.

-Nem rajtam múlik-pillantottam Sebre.

-Persze,állíts be a rossznak-nevetett fel,sokszor hátra felé nézett,de gondoltam csak az autót figyeli.-Összeszeded a dolgaimat?Mindjárt megyek én is-engedett el.

-Öhm..oké-sosem kért még erre,de eleget tettem kérésének.

Másodszorra néztem át az öltözőt,de mindent elpakoltam,mikor végre jött értem.

-Gyere-mosolyogva karolt át.

Furcsa mód csend volt,pedig a fiúk mindig zenét hallgatnak pakolás közben,de most semmi..

Amint kiértünk a boksz részhez hangos rivalgás és talán az egész csapat ott állt.

A plafonra 'Hiányozni fogsz' feliratot raktak fel.

-Úristen!-kaptam a számhoz,kitört belőlem a sírás..-Köszönöm..nagyon kedvesek vagytok.-néztem végig a társaságon.

Sosem gondoltam volna,hogy ezt megcsinálják..hogy elbúcsúztatnak!

Sebastian végig mellettem állt és vigyázott rám,többen elköszöntek és minden jót kívántak és persze a gyermekünket is megemlítették.

Sokáig viszont nem maradtunk,hamar elfáradtam,amit Ők is megértettek.Talán két-három órát töltöttünk együtt,majd végleg kiléptem a boxból.

Út közben a szememet törölgettem és próbáltam jó dolgokra gondolni,leginkább Lenára,a picinkre és Sebre.

-Szeretlek-öleltem át az autó előtt.

-Szeretet hullám?-mosolyodott el,majd szorosan átölelt,bólogattam.-Én is szeretlek-csókolt meg.

Hétfő

Korán elindultunk Németországba,mindketten hamar oda akartunk érni.Mikor München-ben leszálltunk már telefonáltam is az Igazgatónőnek.

Fáradtak voltunk,de izgatott is voltam.

Megérte ez a sok utazás,hisz Lena most már velünk jöhet Svájcba.

Rögtön az árvaházba mentünk.

-Jó napot-köszöntött minket az Igazgatónő.-Örülök,hogy ilyen hamar ideértek.Lena már hiányolta magukat.

-Nekünk is nagyon hiányzott-mosolyodtam el.

-Már össze is csomagoltuk a dolgait.Nem sokára itt is lesz.Addig ezeket írják alá-tett elénk pár papírt.

Gyorsan aláfirkantottam,majd izgatottan vártam a kislányt.Alig öt perc múlva kicsapódott az ajtó és szinte rohant felénk Lena.

-Seeeb,Seeeb láttalak tennnap-kacagott és hol rám hol Sebastianra nézett.

-Igen?-ültette az ölébe.

-Miéjt voltál szomojú?-nézett rá hatalmas boci szemekkel.

-Defektet kapott a gumim és nem tudtam versenyezni.

-Defekt?-olyan édes arcot vágott az új szó hallatán.-Mindegy-csóválta meg a fejét,göndör fürtjei szinte ugráltak.

-Nekem már nem is örülsz?-biggyesztettem le a szám.

-De!-bólogatott hevesen,kiszabadult Seb öléből és hatalmas puszit nyomott az arcomra.-Mikoj medünk?

-Illene elköszönni tőlem is nem igaz,Lena?-megölelte a kislány.-Vigyázz magadra és legyél jó kislány-puszilta meg.

Sebastian előre ment Lenaval és beszálltak a taxiba,már mehetünk is vissza a reptérre.

-Ha bármi baj történne hívjon fel!Eleinte talán félénk lehet,de ettől túlzottan nem félek.Lena nagyon is okos kislány és hamar beilleszkedik.Maguknál biztos jó kezekben lesz.

-Köszönöm.A hétvégén szeretnénk bemutatni a szüleinknek,maga szerint jó ötlet ez?

-Természetesen!A bírásóg biztosan maguknak fogja ítélni,hisz remek körülmények között nőhet fel és hivatalosan december elején lesz az ön kislányuk.A karácsonyt pedig nem idegen környezetben töltené,jobb ha most megismerkedik a leendő nagyszüleivel.

-Nagyon szépen köszönjük.Nagyon boldogok vagyunk.

-Én is,mindig jó látni,ha egy kisgyermek remek családba kerül-mosolyodott el.

Lena az autóból integetett már,így gyorsan elköszöntem.

-Ilyen sürgős lett?-pöcköltem meg a nóziját.-Mi jót csináltál míg nem találkoztunk?

-Sokat játcottam!-mosolygott.-Jajzoltam nektek.És tanultunk-sóhajtott fel a végén.

-Ezek nagyon jó dolgok.

-Jövője iskolába kell mennem?-nézett rám szomorúan.

-Igen,így szokás-pusziltam meg.-De még lehet maradni egy évet az oviban,ha nem szeretnél iskolába menni.

-Akkor jó-szusszantott.-Most hova medünk?

-Elmegyünk a reptérre és elrepülünk Svájcba-vázolta a tervet Sebastian.

-Jepülőő?-hüledezett és láthatóan megijedt tőle.

-Nem kell félned tőle-mosolyogtam rá.-Mi vigyázunk rád,jó?

-Ühüm-bólogatott még mindig negszeppenve.

Pár perccel később tűnt csak fel,hogy Lena halkan szuszog,szegény annyira kifáradhatott,hogy a taxiban elaludt.

**3 órával később

-Menj csak én beviszem-nézett rám Seb.

Lena a repülőn kicsit riadt volt,mesével próbáltam elterelni a figyelmét,aminek köszönhetően elaludt.A taxiban meg visszaaludt,így Sebnek kellett behoznia.

Kinyitottam az ajtót,majd a riasztót is kikapcsoltam.

Rögtön feltekertem a radiátort,20 fok volt,ami azért nem túl kellemes.

-Melyik szobába vitted?-néztem Sebre.

Fáradt voltam én is,de millió teendőnk volt még és csak idefelé esett le,hogy Lena egy idegen szobába fog aludni,ami ráadásul nem is egy gyereknek van berendezve.

-A szemközti szobába.

-Az jó,azt kéne berendeznünk majd neki-dőltem le a kanapéra.

-Mára jó lesz neki,de holnap elmehetünk vásárolni.

-Biztos örülni fog neki-mosolyodtam el.-Ágynemű huzat,szőnyeg és pár csajos dolog egyenlőre elég lesz.-bólintott.

-Pihenj le-simított végig karomon.

-Nem,még nem lehet-csóváltam meg a fejem.-Bedobok egy mosást,főzök valamit és utána.

-Addigra Lena is felébred-csóválta a fejét.

-Ez már csak ilyen-vontam meg a vállam és a bőröndökhöz léptem.

-Segítek,csak mondd meg,hogy mit hogyan válogassak-vakarta meg a fejét,na igen...nem otthonos ebben.

-Aranyos vagy-nevettem fel.-De inkább gyújts be.Tudod,hogy nem szeretem ha központival fűtünk.

-Itt sem vagyok-mosolygott.

Gyorsan szétválogattam a ruhákat,benéztem Lenához,de édesen aludt.Szerencsére Seb leszedte róla a kabátját és a csizmáját.Takaróját lerúgta magáról,amit visszaraktam rá,majd egy puszi után a konyhába siettem.

Valami húst szerettem volna csinálni,mert azt Lena is szereti és a csirke mellet még Seb is megeheti.

Párolt zöldség mellé és egy kis rizs.

-Éhes vagyok-jött be világ fájdalmas képpel Sebastian.

-Ó,te szegény-csókoltam meg.-Mindjárt kész,még a húsra kell várni egy kicsit-Kibírod?

-Talán-sóhajtott fel színpadiasan.-Megnézem Lenát,lassan felébred és legyen valaki mellette.

-Rendben-mosolyodtam el.

Jól esett ezt hallani,nagyon!Láttam rajta,hogy Ő is ragaszkodik Lenához és ez megnyugtatott.Féltem tőle,hogy csak miattam egyezett bele,hogy Ő nehezen viseli,csak nem beszél róla.De az ilyen mondatok után teljesen megnyugodtam.Olyan...apukásan viselkedett!