Százötödik fejezet

 Sziasztok! :)

Kicsit csúsztam,de itt vagyok :)

Brigi ezt a részt Neked ajánlom! :P

Nem tudom mikor lesz friss,mert holnap ugye még suli aztán péntek mehetek vérvételre,meg a kórházba és nem tudom még mi lesz :| utoljára 10 évvel ezelőtt vettek tőlem vért szóval kicsit parázok csak :D

Na,de mindegy is...

Nem pofázok annyit,itt a rész ;)

Puszi :)

 

 105.fejezet

A fürdőbe húzott,a zuhanyzóban megengedte a vizet és pillanatok alatt varázsolta le rólam a nadrágom.

A langyos víz mindkettőnk testén végig csurgott.A fehér pólóm teljesen elázott,kaján vigyor ült az arcán.Belepirultam,ahogy végig nézett rajtam.

-Imádom,mikor elpirulsz-mosolygott és ágyékát az enyémnek nyomta,hangos sóhaj tört fel belőlem.

A vizes ruha darabokat nehezebb volt már levenni.Egy szál bugyiban álltam előtte,míg rajta is csak egy boxer volt.A zuhanyzó oldalának döntött,majd combom alá nyúlt,lábaimmal átkulcsoltam a derekát.

Felsikítottam mikor megéreztem ujját a bugyimban,azt hittem felrobbanok az érzéstől.

**

-Ha ezt lent hallották én kinyírlak-néztem Sebastianra,a hajam csupa víz volt,így a haj szárítással szenvedtem.

Hangosan kacagott mellettem és egy törölközővel átdörgölte a haját.Ő könnyen van!

-Nem hiszem,hogy hallották-vigyorgott és mögém lépett,tekintetünk a tükörben találkozott.

-Nem tudod hol van a bugyim?-néztem körbe.-Nem szívesen hagynám itt,gondolom Heike azért bejár ide.

-Nem tudom hol van-nevetett fel.

-Keresd meg-csaptam a kezére.-És töröld le a fejedről ezt a 'most szexeltem vigyort'-próbáltam komolyan szólni,de csak felnevettem a végén.

-Nem is olyan a mosolyom-kérte ki magának.

-Na persze-nevettem fel.

-Meg van a bugyid-pörgette az ujján az említett ruha darabom.

-Majom-nevettem fel és elvettem tőle.

A hajam sikerült nagyjából megszárítani,majd kereshettem másik ruhát,mivel mindenem elázott.

Világos farmert és egy krém színű felsőt turkáltam ki a bőröndömből,szerencsére a felsőmhöz illő cipő is mondhatni a bőrönd tetején volt,így azt húztam a lábamra.A hajam felkötöttem egy kontyba.

Még volt fél óránk ebédig,Seb lement a földszintre,addig én néztem másik gépet,hisz délelőtt már lerendeztem Anna ajándékait.Kettőkor indult egy gép Stuttgartból Budapestre.Azzal körülbelül ötre Budapesten leszünk és onnan még három-négy óra az út Nagyvázsonyba.Írtam egy SMS-t Annának,hogy csak estére számítsanak ránk.

**

-Mehetünk?-nézett körbe Seb a szobában,összecipzáraztam a bőröndöm,ami elég nehézkesnek bizonyult.

-Ah,mit raktál ebbe?-csóválta a fejét Seb.

-Követ-nyújtottam ki rá a nyelvem és a földszintre mentünk.

Belebújtam a cipőmbe és a család felé fordultam.

Heike már Sebastiant ölelgette.

-Hétvégén találkozunk-ölelt át mosolyogva Norbert.

-Kijöttök?-mosolyodtam el.

-Még szép-vette át Fabi Apukája helyét,még egy puszit is kaptam el.

-Csak okosan-verte hátba Seb az öccsét vigyorogva,megforgattam a szemem.

-Majd írj,ha megérkeztetek-mosolygott rám Mel.-Majd jövő héten találkozunk-ölelt át.

Na igen,jövő héten visszautazunk,mert a ruha próbát tartunk.Még mindig olyan hihetetlen,hogy két hét múlva Stephanie férjhez megy,hát még Norbertnek és Heikenek milyen érzés lehet.

-Telefonáljatok!-mosolyogva ölelt át Heike.

A búcsúzkodás kicsit hosszúra sikeredett,Norbert terelgetett minket,hogy ideje lenne indulni,mert lekéssük a gépet.Fabi az utolsó pillanatban találta ki,hogy Ő is jön velünk a reptérre,így legalább nem egyedül ültem hátul.

Az út alatt még felnéztem a facebookomra.Biztos voltam benne,hogy a lányok már letámadtak a szerdai találkozó miatt.

Csak három üzenetet kaptam,próbáltam minden kérdésre válaszolni és a csoportba is benéztem.Jót mosolyogtam a lányok beszélgetésein,pár kép is előkerült,ahol kibeszélték Sebastiant,de normális kereteken belül,de egy-egy hozzászóláson felnevettem.

Sebastiannal is megosztottam?ő is csak nevetett rajta.

-Aztán meg szétszednek-fintorgott.

-Csak nem-nevettem fel.-Ők is magyarok,mint én.Én sem ugrottam rád-nyújtottam ki rá a nyelvem.

Felnevetett,majd a telefonján kezdett el pötyögni valamit,nem sokkal később SMS-em érkezett.

„Meglátjuk mikor ugrassz rám ;)”

Hülye....nevetve csóváltam meg a fejem,majd megláttam a Stuttgart feliratú táblát.

Öt perc alatt a reptérhez is elértünk,igaz a parkoló hellyel már gondban voltunk.Végül az autóban köszöntünk el Fabitól és Norberttől,hogy ne kelljen megállniuk,majd az épületbe siettünk.Még volt negyed óránk,leadtuk a csomagjainkat és megvettük a jegyeket,majd beálltunk az elég hosszú sorba.Fél füllel hallgattam a magyar emberek beszédét,jó volt végre magyart is hallani,nem sűrűn találkozok vele,pedig tudom,hogy a csapatban is van magyar származású.

**Pár órával később**

Fáradtan lépdeltünk délután ötkor a budapesti reptéren.Teljesen lefagytam mikor megláttam Balázst is Brittanyt a váró teremben.

-Sziasztok-siettem hozzájuk és átöleltem őket.-Hát ti?

-Itt volt dolgunk és Anna segítségével meg tudtuk mikor landol a gépetek-mosolygott bátyám.

Brittanyval végig csacsogtuk a három órás utat,igaz,hogy hulla fáradtan szálltam ki az autóból.

A két kutya rögtön letámadt minket és azt se tudták kikhez rohanjanak.

Anyu és Apu jött ki mosolyogva a házból.

Köszöntöttek minket,majd a házba tereltek minket.Sebastiannal lepakoltunk,majd visszamentünk a földszintre.Seb csatlakozott Apuékhoz a nappaliban,míg én a konyhába mentem Anyuhoz.Brittany a ruhákat szedte össze.

-Anna merre csavarog?

-Valakivel találkozott-pakolászott Anyu,majd a kezembe nyomta a húsos tálat,amit kivittem az asztalhoz,majd a szemetet is a nagy kukához.

Hangokra lettem figyelmes,nem szép dolog a hallgatózás,de ha egyszer a húgodról van szó!

Nagy csend,majd nyílt a kapu és én lebuktam.

-Te?-nézett rám mérgesen húgom.

Összehúztam magam...

-Szia húgi-öleltem át.-Mizujs?-próbáltam terelni.

-Te most komolyan hallgatóztál utánam?-háborgott.

-Most mit vagy oda,tudod,hogy hányszor csináltad ezt te is?-védtem magam.

-Ez akkor sem mentség arra,hogy mit tettél-közben beértünk a házba és Apuék érdeklődve figyeltek minket.

-Ó,dehogynem!Ezt csak úgy véletlen hallottam meg-mosolyogtam.

-Na persze-csóválta a fejét,majd felcsillant a szeme.-Mit kapok?-kezdett el ugrándozni előttem.

-Két nagy pofont?-vigyorgott rá Balázs,amin felnevettünk.

Általában mindig ezt a választ kapja...

-Hahaha-fintorgott Anna.-Most komolyan?-dobta le magát a kanapéra és Sebastiant is üdvözölte.

Szegény semmit nem értett eddig,de kezdeményeztem és németre váltottam.

Közben a vacsora is elkészült,amit mondhatni csendben fogyasztottunk el.Anna folyamatosan próbálta kiszedni belőlünk,hogy mit kap.Balázs szerintem már rég fejbe dobta volna egy párnával,jókat nevettem bátyám arc kifejezésén.A végén Apu nyugtatta a húgom,hogy ha így folytatja tényleg nem kap semmit.Vacsora végéig csend volt,de utána újból kezdte,hogy akkor mégis kap valamit.

-Na jól van húgi menj aludni különben árulkodok,hogy mit láttam-dugtam ki rá a nyelvem.

-Most nagyon utállak-nézett rám a lehető legcsúnyábban,de csak felnevettem.

Anyunak segítettem elmosogatni,majd arra lettünk figyelmesek,hogy a nappaliból hangos nevetés hallatszik.

Apu,Balázs és Sebastian kártyáztak,míg Brittany netezett és fél szemmel a kártyázókat figyelte.

Anyuval is leültünk közéjük és a tévét figyeltük és csendben beszélgettünk.

-Beszállsz?-dobott meg egy párnával Balázs,de Anyut is eltalálta vele.

-Balázs!Ne dobálózz már!-szólt rá Anyu,mire csak összehúzta magát.Na igen...anyai szigor!

-Nem,kihagyom-csóváltam a fejem mosolyogva.

Nem sokkal később elmentem zuhanyozni,mikor lementem még mindig kártyáztak,Brittany és Anyu is elment zuhanyozni,míg én kimentem a hátsó teraszra.Alig egy perc múlva megjelent a két kutya.Kópé rögtön felugrott mellém a hinta ágyba,míg Picurt úgy kellett felemelnem.

-Most fürödtél,de már kutyázol?-jött ki Apu a fejét csóválva.

-Jól van na-nevettem fel és félre csúsztam,hogy Ő is le tudjon ülni.

Egész sokáig elbeszélgettünk Apuval,régen is legalább órákat tudtunk elbeszélni.Balázs inkább anyás volt,Anna pedig pici,így kiélveztem minden apával töltött időt.Később ahogy Anna is nőtt eleinte Apuhoz jött,de később Ő is inkább anyás lett.

Fél tizenegy is elmúlt mikor visszamentünk a házba.A nappaliban még szólt a tévé,de a földszinten nem volt senki,viszont az emelet hangos volt.

Balázs és Brittany valami filmet néztek,elég hangosan...Anna a szokásos zenéit bömböltette,majd a folyosó végén jött az én szobám.Seb ott ült az ágyon az ölében pedig a laptopom volt.

-Mi jót csinálsz?-bújtam mellé.

Elmosolyodtam mikor megláttam a monitoron Fabian arcát.Intettem neki,majd bekapcsoltam a tévét és kimásztam a képből.

Megfordultam az ágyon,így a lábam a párnán pihentettem és a természet filmet figyeltem.

Egy puha kéz simult a fenekemre.

-Na mi az?-néztem hátra mosolyogva,majd Seb is lemászott hozzám,félig rám feküdt.

-Tudod milyen szexi vagy így?-csókolt meg.

-Nehéz vagy-nevettem fel és próbáltam eltolni,de csak azért is rám feküdt teljesen.-Seb-nyöszörögtem alatta nevetve.