Százharmadik fejezet

Sziasztok! :)

Nos,hát végre itt vagyok :D

Ask fm-en köszönöm a noszogatást,de most komolyan,ha nem írtok én nem is tudom..:$

Részben azért is késtem ennyi,mert a hét elején nagyon durván szúrt az oldalam,többször is összecsuklottam...szóval nem volt kellemes.:S

De ma már nem fáj,jól vagyok :)

Nem tudom mikor hozom a következő részt,a tegnapi suli eléggé betett...mindig azt hiszem,hogy szombat van xD 

Igyekszem a frissel :)

Jövő héteeen futam :P Ha minden jól megy 1 év után végre barátnőmmel nézem meg az első austini időmérőt :D

Hajrá Vettel ;D

Puszi!

 103.fejezet

El gondolni se tudtam,hogy miért van még itt Helmut és Dietrich is.

Ennyire fontos lenne?!Biztos,hogy az különben nem utazott volna ide Dietrich és Helmut sem jött volna ide,hisz a tanácsadó -mellesleg nagyon nem szeret-.

-Foglalj helyet-mutatott a Dietrich melletti székre,remegett a lábam és kezdett úrrá leni rajtam a félelem.

Christian is helyet foglalt,csak tördelte a kezét,majd Helmut törte meg a csendet.

-Azt hiszem ideje lenne elkezdeni,mert szeretnék időben visszaérni a hotelba.

Dietrich is helyeslően bólogatott,a csapatfőnök csak felsóhajtott.Oké!Ez biztos nem jó hír lesz!

-Jázmin-sóhajtott fel Christian.

-Igen?-erősen koncentráltam,hogy ne hallatszódjon ki a hangomból,hogy nem sok kell és elsírom magam.

-Megtudtam,hogy ma azért késtél a papírokkal,mert nem is voltál itt időben-nem nézett rám.

Miért érzem azt,hogy Őt erre kényszerítik?!

-Igen,ez igaz és nagyon sajnálom.

-Itt nincs erre lehetőség-morgott Helmut és nézett rám.-Tudod itt minden nagyon fontos-úgy nézett rám,mintha egy hülye.

Christianra néztem,hogy folytassa.

-Egy ideje már szóba jött,hogy Sebastian és a Te kapcsolatod-megint szünetet hagyott.

Helmut idegesen dobolt a lábával,Dietrich szerintem el is bírt volna aludni....

-Christian!-dörrent Helmut hangja.-Ezen nincs mit szépíteni,mondd ki és kész!-állt fel idegesen.

-Megtennétek,hogy kimentek?-nézett a csapatfőnök a két másik férfira.

Helmut igen húzta a száját,de követte Dietrichet.

-Sajnálom-suttogta Christian.

Megvontam a vállam,nem sírok!

-Most már tényleg áruld el mi az...de gondolom...

-A vezetők közül sokaknak az a véleménye,hogy Sebastian és a te kapcsolatod nem ….jó.-sóhajtott fel,nehezen találta a szavakat.-Szerintük Seb nem lesz itt fejben,ha te mellette vagy mindig.

Értetlenül néztem rá,ez miért csak most jut el hozzám,mikor már négy hónapja együtt vagyunk?

-Értem én-sóhajtottam fel.-akkor...akkor a magyar nagydíjra már nem én leszek a sajtósa?-néztem nagy szemekkel Christianra,csak most esett le..

-De te leszel még-vágta rá rögtön.-Ázsiába már nem Seb sajtósaként jössz velünk-nyögte ki.

-Ó,hát ez jó-legalább időt kapunk...-De akkor várj...megyek veletek ugyanúgy?

-Ha vállalod természetesen a csapat tagja maradsz,nagyon jó munka erő vagy és megbízom benned-egy halvány mosoly ült ki az arcomra.-Még nem tudom,hogy milyen munkát tudnánk találni neked,de szeretném,ha a csapat tagja maradnál.

-Köszönöm-bólintott.

-A papírokat,majd eljuttatom hozzád,de Jázmin!Erről Sebastian nem tudhat,a lehető legkésőbb akarjuk elmondani neki.

-Azt kéred,hogy legalább októberig hazudjak neki?-bólintott.-Hát ez...értem-sóhajtottam fel.-És mégis mit mondjak neki miért akartál velem beszélni?

-Mondd azt,hogy a magyar találkozó miatt-válaszolt.-Nagyon sajnálom Jázmin,nem tudtam mit tenni.

-Én is sajnálom-suttogtam.-De megértem.Holnap találkozunk-léptem ki az irodából.

Nem vagyok összetörve..valamiért nem.Azt hittem,hogy ezt nehezebben fogom felfogni,de megértem.Az újságíróktól is rengeteg ilyen kérdést kaptam,hogy jó-e ez nekünk,biztos ezért döntöttek is így.

A bejáratnál ácsorgott már Tommi és Sebastian,majd akkor lépett ki a büféből Norbert és Fabian.

-Na?-ölelt át Seb.-Mi volt?

-A magyar találkozó miatt hívott be-mosolyodtam el,ha ez kiderül,hogy hazudtunk neki...nagyon mérges lesz!

-Mondtam én,hogy nem lesz semmi baj-nyomott egy puszit az arcomra,

-Igen,indulunk?-néztem a társaságra,mindenki hevesen bólogatott.

A parkolóban egy kisebb vitát rendezett le Sebastian és Tommi.

-Én vagyok a pilóta,én vezetek!-kapta el a kulcsot Seb.

-Egész nap vezethettél,most én jövök-vette el tőle Tommi a kulcsot.

-Sokáig megy még ez?-sóhajtott fel Fabi és mivel kezdett hűvös lenni és csak egy pólóban volt beült hátra,majd Norbert is követte.

-Mint két ovis-sóhajtottam fel.-Ha sokáig folytatjátok én fogok vezetni-szóltam közbe,mindketten nagy szemekkel néztek rám.

-Azt már nem-vágta rá Seb.

Csúnyán néztem rá,majd kikaptam Tommi kezéből a kulcsot.

-Tessék!Döntsétek el-adtam meg a lehetőséget nekik.

Végül kő-papír-ollóval sikerült eldönteniük,Seb nyert.Fölényes mosollyal ült be a kormány mögé,míg Tommi csak duzzogott.

Egy tíz perc alatt sikerült visszaérnünk a hotelba,a hallban Tommit egy meglepetés várta.Nem más,mint Blanca.Gyorsan elköszöntek tőlünk és Norberték is,bár Fabi még hozzá tette,hogy lehet este átjön még hozzánk.

Gyorsan lerúgtam a cipőm és a fürdőbe mentem,hogy most először tele engedjem a kádat,most kivételesen egy hosszú fürdőre vágytam.

Pár perc alatt megtelt a kád meleg vízzel és illatos hab fürdőt öntöttem bele.

-Csatlakozhatok?-simult két kéz a derekamra,kicsit megugrottam.

Nem számítottam rá..

A nyakam halmozta el puszikkal és felnevetett,mikor megugrottam.

-Csak nem rossz a lelki ismereted?-fordított szembe magával.

-Nem-csóváltam meg a fejem mosolyogva.-Szeretlek-néztem gyönyörű szemeibe,csókban forrtunk össze,majd keze a pólóm alá csúszott és a hátam simogatta.

Gyorsan szabadított meg a pólómtól és egy könnyed mozdulattal a melltartómtól,mindkét ruha darab a földre zuhant.

-Nem gondolod,hogy túl öltözött vagy hozzám képest?-mosolyodtam el,gyorsan húztam le róla a pólóját és a nadrágja övével bíbelődtem,segítségével lekerült róla a nadrágja.Majd az enyém követte és egy szál bugyi választott el minket.

Finom mozdulatokkal kényeztetett,majd letérdelt elém és húzta magával a bugyim.

Szájával megérintette legérzékenyebb pontom,hangos sóhaj tört fel belőlem,elmosolyodott.Felhúztam magamhoz egy csókra,combom alá nyúlt és könnyedén lépett be a kádba.

Igazán örültem neki,hogy elég nagy kádat kaptunk,könnyen elfértünk.

Az ölébe húzott és határozott mozdulattal kitöltött.

Körmöm a hátába mélyesztettem,ez holnap meg fog látszódni.

Egyre gyorsabb tempót diktált,de mikor mindketten közel álltunk az orgazmushoz lassított,ezzel az őrületbe kergetve.

Szinte téptük egymás száját,mindketten egyszerre értünk el a gyönyör kapujába.

Fáradtan és lihegve hajtottam a fejem a mellkasára.Kis idő után mikor mindketten szabályoztuk légzésünket kicsúszott belőlem.Elnyúlt mellettem és még engedett meleg vizet a kádba.

-Szeretlek-néztem rá és egy finom puszit nyomtam szájára.

-Én is-vigyorgott kajánul és keze a fenekemre csúszott.

-Na,de Sebastian-mosolyodtam el és ha lehet még szorosabban bújtam hozzá.

-Szeretem mikor,így bújsz hozzám-felnéztem rá.-Olyan vagy,mint egy cica-felnevettünk.-Ha lehetne mindig így maradnák veled-tűrt el egy tincset,ami az arcomba lógott és szavait egy csókkal pecsételte meg.

Tényleg olyan jó lett volna örökre úgy maradni,de a víz miatt is muszáj volt kiszállnunk.Seb nevetve emelt ki a kádból és egy törölközőt csavart körém.

-Mit szólnál ha így bújnánk be az ágyba?-kapaszkodott a törölközőmbe és szembe fordított magával,hatalmas vigyor ült az arcán.

-Azt,hogy holnap tuti valaki ránk törné az ajtót-nevettem fel,de nekem is nagyon tetszett az ötlet,így az ágy felé „véletlen” elhagytam a törölközőt és bebújtam az ágyba.

Seb még mindig ott állt,nagyot nyelt majd végre csatlakozott hozzám.