Százhatodik fejezet

Sziasztok!:)

Na megjöttem..itt a friss rész!

Sebastian Háromszoros Világbajnok! *-*

Mást nem nagyon fűznék a részhez,remélem kapok pár komit :$ És szomorúan vettem észre,hogy a novellához egy kommentet sem kaptam..:/

Ha nem jön össze legalább 5 komi a novellához,nem biztos,hogy folytatom! :/

 

106.fejezet

Anna névnapját Mencshelyen,a nagyszüleimnél tartottuk meg.Nem volt nagy ünneplés,inkább csak a nagyi ugrálta körbe a legkisebb unokáját.Együtt ebédeltünk,majd Anna megkapta az ajándékait.Mi a születésnapjára is odaadtuk neki,mert bármennyire szégyellem,de nem biztos,hogy jövő hét szombaton is vissza tudunk jönni.

Délután Edináék is telefonáltak,hogy felköszöntsék Annát,majd Zoliék is befutottak.Lara ahogy nő egyre szebb lesz.Már négy hónapos volt a csöppség.

Mindenkit az ujja köré tudott csavarni és azt hiszem ezt nagyon is élvezte,hangosan kacagott mikor Seb idióta arcokat vágott neki.

-Nagyon jó apuka lesz belőled-ült le hozzánk Viki és Sebastianra mosolygott.

Nem is kételkedtem ebben,Seb nagyon család centrikus.Végre én is a kezemben tarthattam Larát,kézről-kézre járt a kis csajszi,de egész jól bírta.Nálam tört el a mécses,mikor a kutyák hangos csaholásban törtek ki.

Kicsit megijedtem,hogy mit csináljak Larával és már átakartam adni Vikinek,de csak leintett,hogy nyugtassam meg én.Sétálni kezdtem vele és altatódalt dúdolgattam neki.Fel sem tűnt,hogy közben a tóhoz értünk ki,ahol Seb két hete megkérte a kezem.Megforgattam az ujjamon a gyűrűt,majd Larára néztem.Arca könny maszatos volt,de ott bujkált a szája szélén a mosoly,viszont hatalmasakat pislogott.

Visszasétáltam vele,majd befektettem a baba kocsiba.

-Eljössz velünk sétálni?-kérdezett rá Viki.

-Persze,de Seb merre van?-néztem körbe.

Ugyanis csak Apa és a nagyi ült az asztalnál.

-Hátra mentek a lovakhoz-nevetett fel Viki.

-Ajaj-nevettem fel.-Akkor menjünk.

-Tolod?-bökött a baba kocsira.

-Persze-mosolyodtam el.

Mencshely nem volt nagy,de nyugodt kis falu volt és ezért is imádtam,na meg persze imádtam a nagyszüleimnél lennél.Hatalmas telek,ahol Balázzsal kifulladásig gyepálhattuk egymást.

Lara közben elaludt a baba kocsiban,Vikivel jól elbeszélgettünk.

-Az esküvőről valamit tudhatunk már?-mosolyodott el.

-Még nem beszéltünk meg semmi konkrétat-vontam meg a vállam.-De mindketten nyári esküvőt szeretnénk.De nem akarunk semmit sem elsietni,nem tudom mi lesz velünk-sóhajtottam fel.

-Valami gond van?-ijedt arccal nézett rám Viki.

Elmeséltem neki,hogy Ázsiában már nem leszek Sebastian sajtósa és Ő erről még nem tud.

-Ezt hogy kérhették már?-háborgott.-Meg fogjátok ezt is oldani-ölelt át.

Közben visszaértünk a házhoz,így témát váltottunk.

**

Késő este értünk vissza Nagyvázsonyba,míg Seb zuhanyozott összepakoltam a szétszórt ruháinkat,reggel megyünk fel Budapestre onnan pedig a pályára.

Stuart még délután írt egy SMS-t,hogy ők már a pályán vannak és szenvednek a home összepakolásával.Szegényt tudtam sajnálni.Később Tommi írt egy SMS-t Sebastiannak,hogy jó lenne,ha felvennénk a reptéren és együtt mennénk ki a Ringre.Na részben ezért is kell reggel hétkor indulnunk,mert Tommi gépe fél 12-kor landol...

Gyorsan én is lezuhanyoztam,majd bedőltem Seb mellé.Anna még csak most indult el...megünnepli a barátaival a névnapját.

Mindig is utáltam korán kelni,szinte üvöltött a telefon fél hatkor,hogy kelljünk fel.

-Öt perc?-nézett rám Seb álmos arccal.

-Mm...abból fél óra lesz-dugtam ki a lábam a takaró alól.

Fél óra múlva frissen és éberen jöttem ki a fürdőből,Seb képes volt visszaaludni.

-Most már tényleg kelj fel-bújtam be mellé.

-Kinyírom Tommit-morogta,majd kinyitotta szép szemeit.Kaján vigyor ült ki az arcára,csak egy törölköző volt rajtam.

-Menj fürdeni-csóváltam meg a fejem mosolyogva,majd a bőröndömhöz léptem.

Felöltöztem,majd a földszintre mentem.

Anyu a reggelit készítette épen,pár perccel később Balázs Brittany sétált le az emeletről.

-Megyünk Pestre,elvigyünk titeket?-nézett rám bátyám.

-Az jó lenne-kortyoltam a kávémból,közben Seb is leért a bőröndökkel.

Annától sikerült elbúcsúznunk,mert akkor támolygott haza mikor mi elindultunk.Anya csúnyán is nézett rá,de szerintem azt se tudta,hogy mi van.

Igazán most tudtam elbeszélgetni Brittanyval,mondjuk négy órán keresztül bezárva lenni.Tizenegyre értünk a reptérre.Sebastian és én is kaptam egy üzenet Christiantól,hogy a parkolóban van egy Infinity Seb nevére.Míg Seb elintézte az autóhoz a kulcsokat én Tommit vártam.

Még volt tíz perc az érkezésig,így vettem magamnak egy jegeskávét.

Meg sem lepődtem,hogy a reptéren pár fotós ólálkodott már,így rólam is készültek képek.

-Találkoztál már fotóssal?-ültem le Seb mellé.

-Hol?-nézett rám nagy szemekkel.

-Hol-nevettem fel.-Az előbb volt egy remek pillanatom mikor az arcomba nyomta a gépet-fintorogtam,feltűnt egy nagyon is szőke buksi.

Tommi gépe megérkezett.

-Sziasztok-köszöntött minket,igen álmos feje volt.

-Menjünk,mert egyre több újságíró lesz-motyogtam.

Seb nem úszta meg,a kijáratnál több rajongója is letámadta egy képért,aláírásért.

Előbb a hotelba mentünk,hogy lerakjuk a bőröndjeinket,majd elindultunk a pályára.

Telefonon próbáltam felmenni facebook-ra,de annyira belassult,hogy inkább a laptopom varázsoltam elő.Halom üzenet,értesítő és a lányok áradozása,hogy alig várják a három órát.

Fél kettőkor értünk ki a pályára,ami mondhatjuk későnek számított.Rögtön a motorhome-ba siettünk,Seb ebédelt,míg én Christiant kerestem fel és Gyulai Zsolttal sem ártana még beszélnem.

Jó érzés volt végre itthon lenni és a rengeteg ember,teljesen más érzés kerített magába.

Az utolsó percekben is Zsolttal egyeztettem,a Red Bull tribünt megkaptuk...

Christian még közölte velem,hogy előbb én megyek oda a lányokhoz és amit kell elmagyarázok nekik,majd később jön Sebastian és négy után Sebastianra Guil tart igényt.

Sietve szeltem át a paddockot,még volt pár percem három óráig.

Egy húsz-harminc fős csoportot láttam meg a tribün előtt,több pályabíró is állt körülöttük,majd mikor odaértem felengedték a csoportot a tribünre.

-Sziasztok.Nagyon örülök,hogy felkerestetek-néztem körbe,majd kiszúrtam Noémit,rá mosolyogtam.-Sebastianra még várnotok kell egy kicsit,de előtte tőlem is kérdezhettek bátran,illetve szeretném ha ezt a papírt aláírnátok.Vehetjük jelenléti ívnek is,illetve tudnotok kell róla,hogy ez a pilótával való találkozás csak a mi csapatunknál jött létre,így szeretnénk,ha diszkrétek maradtok.

-Markkal is tudunk találkozni?

-Nem,Ő jelenleg nincs a pályán.Vele holnap tudtok kettőkor az Aréna Plázában találkozni-mosolyogtam.

-Milyen érzés itt dolgozni?Tudom,hogy sokan kérdezik,hogy milyen Sebastian mellett dolgozni,de engem inkább az érdekelni,hogy itt a Forma 1-ben milyen érzés..

-Először el sem hittem,hogy megkaptam az állást.Sokan biztos irigykednek,hogy ilyen sok helyre utazhatunk.De azért mindennek van hátránya is.Szinte rohanásból áll az életünk a pilótákéról nem is beszélve.Most is késve értünk ide a pályára-nevettem fel.-Nem könnyű,de ha valaki tényleg szereti ezt a világot,akkor csak ajánlani tudom-felnevettünk.

Hangos tapsban törtek ki,majd Sebastian nevét kiabálták,nem sokkal később Seb lépett fel a tribünre.

Leültem a harmadik sorba és elővettem a diktafonom.

Mosolyogva hallgattam a kérdéseket.Azt hiszem plusz erőt adtak Sebnek,a vége felé mindenki gratulált neki,majd mindenki kapott egy aláírást illetve képet.

Seb elköszönt tőlük,majd sietve ment a boxok felé.

Pár kérdésre még válaszoltam,majd én is elköszöntem tőlük és a motorhome-ba mentem,hogy megkeressem Christiant,odaadtam neki a diktafont,hogy az egészet meg tudja hallgatni.

**

Amennyire vártam ezt a napot és a találkozót,annyira imádkoztam,hogy legyen már vége ennek a napnak.De még csak fél hat volt,az irodában ücsörögtem és vártam Christiant,hogy visszajuttassa a diktafonom.Közben Isabel is pakolni kezdett,mert Mark befutott,hogy Ő végzett mára és visszaviszi a pályára,ha siet.

-Túlórázol?-nézett rám Mark,az ötödik kávém kortyoltam a mai nap..

-Valami olyasmi-vontam meg a vállam,majd a frászt hozva rám megszólalt a telefonom.

Intett Mark és Isabel,majd felvettem a telefont.Teljesen letaglózott,hogy magyarul szólalt meg az illető.

Na,ha a magyar szavakon meglepődtem,akkor a felkérésen még inkább.Az RTL keresett meg,hogy holnap be tudnák-e menni a székházba és egy interjút készítenének velem élőben a reggeli műsorban.

Nem igazán tudtam mit mondani erre,így megbeszéltem az illetővel,hogy egy-két órán belül visszahívom.

Christiannal is meg akartam ezt beszélni.

Nem sokkal később futott be a csapatfőnök,elégedett volt mindennel és már-már ki akart rugdalni a pályáról,míg én közben a telefon beszélgetést ecseteltem neki.

-Örülök,hogy mindent megosztasz velem,de ahogy te gondolod.Inkább azt javaslom,hogy Sebastiannal beszéld meg-bökött balra,Tommi és Seb tartott felénk.

Még ott gyorsan megbeszéltük ezt,Seb rábólintott a dologra,így a hotelba menet visszahívtam a férfit.Reggel hétre kéne odaérnem az RTL székházába,előbb is mondhatta volna az időpontot,már nem is tűnt olyan jó ötletnek.Tekintve,hogy fél nyolcra értünk vissza a hotelba.

Megvacsoráztunk,majd pihenés kép bedőltünk az ágyba,előnyben voltam,mert minden csatornát értettem,de kerestem egy angol csatornát.Remek adás ment a National Geograpic-on,ahol a vadmacskák szaporodását nézhettük...

-Nee-nyögtem fel és a fejem a párnába fúrtam.

Seb hangos nevetésben tört ki,majd keze a derekamról a fenekemre csúszott.

-Muszáj ezt nézni?-nevettem fel.

-Igen-bólogatott hevesen Sebastian,megforgattam a szemem,majd összeszedtem a cuccaim a fürdéshez.