2.fejezet

Sziasztok!

Ahogy ígértem ;-) Igazából tegnap szerettem volna felrakni, de előbb mentünk a rokonokhoz, mint ahogy azt én elképzeltem :D

Remélem mindenkinek jól telik a karácsony, finom ételeket és sütiket esztek. :P

Ez a rész már hosszabb, mint az előző. 

Természetesen a visszajelzéseknek még mindig nagyon örülnék, sokszor telefonról nézek fel és ott sajnos a pipákat nem látom, így csak most szembesültem velük, hogy azért páran nyomtatok pipát alul.:)

Puszi

„- Karolina? Lina? - suttogta a nevem.”

- Azt hiszem én vissza megyek Laurához - motyogta Mark és ott hagyott minket.

- Mi történt veled? Eltűntél, nem hallottam rólad már mióta is?! Hónapok óta, Lina!! Miért?

- Kimi - sóhajtottam - Ez nem ilyen egyszerű, neked feleséged van és én nem akartam tönkre tenni a házasságod, csak egy futó kalandnak indult.

- Miért? Miért jössz ezzel megint? Ne mondd azt, hogy neked csak egy futó kaland volt –

csattant a hangja.

Fájt, de nem mondhattam el neki, hogy szeretem,még mindig!

- Sajnálom Kimi - hajtottam le a fejem.

- Ne - rázta meg a fejét és közelebb lépett, felemelte a fejem és éreztem a leheletét a számon, nem tehetem!

- Kimi - toltam el magamtól. - Menj haza Jennihez és kérlek ne keress! - nyeltem vissza a könnyeim. - Mindkettőnknek külön élete van.

- Lina, van valaki más az életedben?

- Nincs - ráztam meg fejem, képtelen lennék másra gondolni, mikor ő a fiam édesapja és teljes szívemből szeretem, de neki felesége van, aki még nálam is jobban szereti.

- Akkor miért? - ragadta meg a vállam. - Miért löksz el megint magadtól? Miért menekülsz?

- Több mint egy éve nem láttuk egymást, sok minden történt azóta. És a feleséged szeret téged! - az utolsó mondatomra felhorkant.

- Ha szeretne szerinted megcsaltam volna? Már rég nem olyan a házasságunk, mint kéne.

- De te még nem adtad be a válókeresetet - néztem rá, mire megrázta a fejét.

- Nem olyan egyszerű – sóhajtott fel.

Megcsörrent a telefonja, de ki is nyomta.

- Menned kell!

- Nem, még nem fejeztem be veled.

- Kimi, nekünk nincs miről beszélnünk már! Menj vissza Jennihez.

- Hát nem érted?! Baszki Lina…Hiányzol! - fogta két keze közé az arcom és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Nem szabad Kimi – gyűltek könnyek a szemembe. - Mennem kell - néztem rá és hátat fordítottam neki.

- Nem adom fel Lina  - kiabált utánam, sírva rohantam haza és a gyerekekre nem gondolva csaptam be magam mögött az ajtót.

- Lina? - hallottam meg Lily hangját, de nem foglalkoztam vele, lerúgtam magamról a cipőt és a kabátom is ledobtam, majd a szobámba rohantam. - Lina- dörömbölt az ajtómon nővérem, de nem nyitottam ki neki az ajtót, nem akartam senkivel beszélni.

Már este hét óra volt, a könnyeim elfogytak és hangokat hallottam kintről, fiamra gondolva összeszedtem magam és átmentem a szobájába, de Ő békésen szunyókált Martin mellett.

- Lina - szólított meg Lily. - Mi történt?

- Nem akarok róla beszélni - ráztam meg a fejem.

- Tömören? - Laura lépett mellém.

- Tömören? Annyi,hogy tönkre tenné a házasságát, miattam! – sírtam újra el magam, nővéreim átöleltek, majd Markot pillantottam meg.

- Lina, Ő komolyan gondolja. Eleinte sokat beszélt egy lányról, de akkor még nem ismertelek titeket, aztán idővel nem mondott már semmit, most,hogy újra találkozott veled nem akar elengedni, Ő tényleg szeret.

- Mark, én nem akarom ezt!Neki ott van Jenni!

- Na, persze. Aki Kimi ágyában csalja meg mással, Kimi nem erre vágyik! És a fiatokról is tudnia kell!

- Nem! - csattant a hangom. - Bármit,de nem akarom,hogy megtudja.

- Nem titkolhatod egész életedben! - nézett rám mérgesen Laura.

- De igen, ha ti nem mondjátok el neki.

- Nem fogok melletted állni ebben a hülye ötletedben, szeretlek, mert a húgom vagy, de emellett egy nagy hülye is - rázta meg a fejét Laura és elköszönt tőlünk.

Ledöbbenve álltam Lily és Mark mellett.

- Ennyire ellenzi? - suttogtam, mire Mark szomorúan bólintott.

- Makacs vagy, de megígértem Neked, hogy nem beszélek Benjaminról.

- Köszönöm - öleltem meg és a gyerekszobába siettem,mert Ben felsírt.

- Shh...itt vagyok.

Kisfiam hatalmas nagy könnyes szemeivel nézett rám.

- Azt hiszem mi is megyünk haza - lépett be Lily a szobába. - Nem akarlak én is ezzel szekálni, de gondolkodj el ezen, joga van tudni Benről, de akárhogy döntesz melletted állok.

- Köszönöm Lily - öleltem meg és elköszöntem tőlük.

- Gyere Benjamin elmegyünk pancsolni,jó?

A fürdetés egész hamar megvolt, majd a szokásos mese után hamar álomba zuhant a kisfiam, én is lezuhanyoztam és Ben szobájába mentem. Csak figyeltem, hogy alszik,képtelen voltam elaludni.

Fél tíz fele még nekiálltam vasalni és összehajtogattam a ruhákat, majd beraktam a szekrényekbe.

A nappaliban ültem és a laptopomon keresgéltem, Kimiről néztem képeket, hogy mi történt vele a hónapok alatt.

Hajnali kettő volt mikor Ben felébredt és hangosan sírt utánam.

-          Jaj, Ben - sóhajtottam és kiemeltem a kiságyból, majd leültem vele a szőnyegre, persze rögtön elkezdett játszani, majd előkerültek az autói, végül fél négy fele bealudt a szőnyegen.

Már kezdtem én is álmos lenni és Ben szobájában ért a reggel, sikerült elaludnom a szőnyegen, persze ezt a nyakam bánta.

Fél nyolcat mutatott a digitális óra, Benre pillantottam, aki a maciját szorongatva aludt, még arra volt energiám, hogy felhívtam Lilyt, aki rögtön jött és figyelt Benre , amíg én aludtam, szinte a fél délutánt végig aludtam, de a nyakam nem nagyon akart helyre jönni.

- Jobban vagy már? - mosolygott rám Lily, majd Martint beültette az etetőszékbe.

- Mondhatjuk, most már nem alszok el állva - sóhajtottam és öntöttem magamnak egy pohár kávét.

- Megtudhatom, hogy miért nem aludtál este?

- Kimi járt a fejemben - sóhajtottam. - Mi van, ha Laurának van igaza és egy nagy baromságot csinálok?

- Ezt csak úgy tudhatod meg, ha Benjamint megmutatod neki - mosolygott rám.

- Biztos?Mi van, ha DNS-t fog csináltatni? Ha nem bízik bennem?

- Csak Benre kell nézni, tiszta Kimi. Ha meg DNS-t csináltat, akkor is kiderül, hogy az ő fia.

- Tudom - bólogattam.

Miután Bent megetettem babakocsiba tettük a gyerekeket és kimentünk az utcára sétálni, majd kaptam egy SMS-t Marktól.

„Mindjárt ott vagyunk nálad, Laura elárulta Kiminek, hogy hol laksz.”

- Lily - nyomtam nővérem elé a telefonom.

- Mi legyen? - nézett rám.

- Nem tudom, én erre, nem vagyok felkészülve, mi van, ha kiakad?

- Gyere, visszamegyünk aztán meglátjuk, jó? - ölelt meg.

Remegve toltam Ben kocsiját és mikor megláttam a lakásom, ami előtt nem állt autó és mást sem láttam, hangosan felsóhajtottam.

Benjamint beraktam a szobájába és Martinnal játszottak.

Kisfiam rám mosolygott és megfogta a hajam, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra.

-          Szeretlek te rosszaság - csikiztem meg a hasát, mire hangosan felnevetett.

Épp a játékokat rakosgattam, mikor csengettek és Lily kiabált, hogy kinyitja.

- Lina? - szólalt meg Kimi, majd kiléptem a babaszobából és behúztam az ajtót magam mögött.

- Szia Kimi - néztem rá félve, a gyomrom borsónyira szűkült össze.

- Lily - suttogott Mark és elhagyták a lakást.

- Tudom, hogy Laura mondta el neked, hol lakom. De miért? Tegnap megmondtam, hogy ne keress.

- Én is megmondtam, hogy nem adom fel - lépett közelebb, majd leültünk a kanapéra. - Lina  szeretlek, ne lökj el magadtól - fogta meg a kezem, ekkor valamelyik gyerkőc felsírt a szobában.

Félve néztem Kimire, majd felpattantam és a babaszobába rohantam.

Benjamin sírt és nagyon úgy nézett ki, hogy eleshetett, néha már próbál fel-felállni. Martint felvettem a szőnyegről és a járókába raktam, Benjamint meg próbáltam megnyugtatni, de sehogy sem sikerült.

- Ő ki? - lépett mögém Kimi és végig nézett Benjaminon, elakadt a szava. - Mennyi idős?

- Hat hónapos - sóhajtottam.

- Lina?Ugye nem? - kapta el a karom, eleredtek a könnyeim és sírva bólintottam. - Nem hiszem el,te titkoltad előlem,hogy van egy gyerekem? –emelte meg a hangját. – Ez képtelenség! Nem hiszem el. Hogy tehetted? – teljesen kiakadt, jogosan.

- Én..én nem akartam tönkre tenni a házasságod - sóhajtottam és ringattam Bent,aki még mindig sírt.

- Hogy hívják? – hosszú csend után ez volt az első kérdése.

- Benjamin, megfogod? - néztem rá, minden joga meg van hozzá, de ijedten nézett rám.

- Nem tudom.. - rázta meg a fejét.

- Mikor született? - nem nézett rám, csak Bent figyelte, akit végül a kezébe vett.

- 2013.július 19-én.

- Mintha indigóval készült volna-állt fel.

- Mikor először megpillantottam tudtam, hogy rád fog hasonlítani, a szeme, a haja, szinte az összes vonása a tiéd.

- Ez annyira hihetetlen. Hat hónapos. Hat hónap az életéből, Lina! Nem tudom felfogni – csóválta meg a fejét. – De ez akkor sem változtat az érzéseimen. Te vagy a fiam anyja! – nézett rám kikerekedett szemekkel, azt hiszem most fogta fel. – Hiányzol Lina! - csókolt meg, a kezeim a nyaka köré fontam és viszonoztam a csókját, már mióta erre vártam és most megkaptam, hiába akartam ellökni magamtól, a szívem legmélyén azt akartam, hogy egy család legyünk, hogy Ben ne apa nélkül nőjön fel.

Benjamin hol az én hajam húzkodta, hol Kimi orrát piszkálta, vagyis inkább szorongatta a kis vasgyúró.

- Szerencsére az orra nem tiéd - nevetett mögöttünk Mark, mire Kimi felhorkant.

- Akkor szent a béke? - lépett be Lily is a szobába.

Kimire néztem, aki engem figyelt,megfogtam a kezét.

- Ezt vehetem igennek? - ölelt meg és a karjába bújtam,majd átvettem Bent tőle.

- Sajnálom,hogy lemaradtam hat hónapról - sóhajtott Kimi.

Nem szóltam semmit csak odaültem mellé és figyeltük Bent és Martint, hogy diskurálnak egymással.

- El sem hiszem, hogy ő az én fiam-mosolygott és elvette Bentől az autóját, amit odalökött neki,majd megfigyelte. - Piros Ferrari? - nevetett.

- Nem tehetek róla - vontam meg a vállam mosolyogva - Valamiért ez a kedvence - mosolyogtam rá.

- Nem akarom elrontani ezt a pillanatot, de remélem nem felejtetted el, hogy neked estére Helsinkiben kell lenned velem együtt - jött be Mark és majdnem átesett a labdán. - Kész bomba ezt a terület - sóhajtott fel, Kimi elkomorodott.

- Muszáj? - nézett Markra, majd ránk.

- Igen! Lina és Ben is eljöhetne - nézett rám Mark.

- Nem, nem szeretnék - ráztam meg a fejem, mire Kimi kérdőn nézett rám. - Ne értsd félre, de nem akarom, hogy Bent megismerjék, a média szétszedne minket.

- Igazad van, jobb, ha maradtok. - fogta meg a kezem Kimi.

Nehezen de elbúcsúzott tőlünk Kimi, talán Benjamint viselte meg a legjobban, mintha tudta volna, hogy az apukáját engedi el.

Este alig bírtam elaltatni, hajnalban keserves sírásra ébredtem, a kicsi fiam az ágyában ült könnyes szemekkel és a plüss maciját szorongatta.

Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Kimit.

- Szia Lina. Valami baj van?

- Szia. Mondhatjuk. Ugye nem ébresztettelek fel?

- Nem,nem tudok aludni. Sírtál?

- Nem?Honnan gondoltad?

- Akkor Ben szipog?

- Igen, alig bírtam elaltatni és most arra ébredtem fel, hogy keservesen sírt. Hiányzol neki.

- Igen?

- Beszélsz neki?

- Persze. - letettem Ben mellé a telefont és kihangosítottam. - Szia Ben. Ne sírj kisöreg. A fiúk nem sírnak tudod, főleg nem a Räikkönen fiúk. Legyél jó fiú, de ne nagyon – felkuncogtam. Beni érdeklődve figyelte a telefont és egy kis mosoly húzódott az arcára.

- Na már megnyugodott. Köszönöm - sóhajtottam a telefonba.

- Ennek örülök. El sem hiszem, hogy ő a mi fiúnk - biztos voltam benne, hogy mosolyog. - Most megyek, de később hívhatlak még?

- Persze. Szia Kimi.

- Szia.

Miután letettem a telefont Benjamint visszaaltattam és én is visszabújtam az ágyba és álomra hajtottam a  fejem, jól esett, hogy Kimi így viselkedett Bennel, de még semmi sincs rendben. Rengeteg mindent kell tisztáznunk egymással. Lehet elhamarkodott volt az a csók? Azt hiszem csak a vágyak vezéreltek minket.