1.fejezet

Sziasztok!

Ahogy azt napokkal ezelőtt megígértem, itt vagyok. :-) Mivel az első tíz rész ugye meg volt nekem és csak át kellett kicsit néznem, ezért ezeket a részeket hamar fogom feltölteni. Érdemes lesz a napokban többször felnézni! ;)

Esetleges hibákért elnézést kérek, igyekeztem, de legtöbbször este 10 után sikerült átnéznem ezeket és akkor már nem igen voltam a toppon.

Mindenkinek Áldott, békés, szeretetben teli karácsonyt kívánok! :)

Itt is szeretném Linu04-nek a fejlécet készíteni, jó pár e-mailt váltottunk, mire ez a szépség megszületett. 

Akinek esetleg rémlik ez a történetem, üzenem, hogy kis változásokat történtek. 

Nagyon-nagyon örülnék a hozzászólásoknak, azoktól is, akik már ismerik ezt a történetet és azoktól is akik most olvassák először.

Az elérhetőségeimet tudjátok, bármi kérdéssel, óhaj-sóhajjal forduljatok nyugodtan hozzám!

Puszi

1.fejezet

2014. január ötödikét írunk, túl vagyunk egy hatalmas szilveszteri bulin, amit az egész családdal ünnepeltünk, gyerekekkel együtt.

Drága kisfiam, mint minden nap reggel hétkor ébresztett.

Miután megetettem felhívtam Lilyt, hogy kijönnek-e a játszótérre, tegnap is jól érezték magukat a fiúk.

Majd kaptam az SMS-t Laurától, hogy még itt vannak Londonban Marknál és ők is jönnek a parkba, Lily gyorsan terjeszti a híreket.

Gyorsan felöltöztettem Benjamint, majd én is felöltöztem, egy fekete nadrágba,szürke pulcsiba,a fejembe húztam a sapkám és a kabátomba is belebújtam.

Benjamint beleraktam a babakocsiba és szerencsénkre elállt az eső, a játszótérre alig negyed óra alatt leértünk,ahol már Lily és Martin ott voltak.

Beraktuk a hintába őket,és finoman hintáztattuk őket,majd Ava és Daniel is megérkezett futva és belevetették magukat a vizes csúszdába.

-          Sziasztok - mosolygott ránk Laura és Mark.

Jól elbeszélgettük az időt, majd Mark kapott egy hívást és igen ijedt fejjel jött vissza,de csak engem figyelt.

- Valami baj van? - vettem ki közben Bent a hintából.

- Itt van Londonban…Lina én tényleg sajnálom, nem gondoltam volna,hogy ide fog jönni, eddig mindig én repültem utána, de most...valami baj van otthon, ha ide menekül utánam.

- Mark ugye csak szórakozol velem? - ringattam Benjamint, de inkább magam akartam ezzel nyugtatni, Lily simogatta a hátam.

- Bár csak így lenne.

- Most ide fog jönni? - bólintott.

- Hogy lehettél ilyen hülye? Pont ide? Miért nem mentek valahova máshova?

- Előbb-utóbb meg kell tudnia, hogy Benjamin létezik.

- Hát akkor inkább utóbb - kiabáltam, mire a fiam felsírt és észhez tértem. - Ne haragudj Mark, de én nem fogok itt várni rá - raktam be a kocsiba Bent és elköszöntem a többiektől, majd haza siettem, minél messzebb a játszótértől, hogy még véletlen se találkozzak vele. Meg kell tudnom, hogy meddig marad, ha sokáig jobb lesz, ha haza utazom a szüleimhez.

Bent még ebéd előtt lefektettem, mivel ilyenkor el is fárad és az ilyen időjárás is kiüti.

Már a körmömet rágtam és a hajam is majdnem befontam, annyira ideges voltam, legszívesebben a legelső gépre felültem volna Bennel és elmenekültem volna, mint hónapokkal ezelőtt.

Ebéd készítés közben kaptam egy SMS-t Lilytől.

„Ben tiszta apja, én a helyedben találkoznék vele, úgy, hogy Ben nincs ott. Fontold meg.Én szívesen vigyázok addig Benre.”

Legszívesebben visszaírtam volna, hogy jöjjön át és vigyázzon Benjaminra,de bennem volt a félsz is, ami győzött felettem, mi van, ha meg sem ismerne?!

A mondata első felével pedig egyetértettem, mikor először a kezembe adták az apja arca jelent meg előttem,a szemei és a haja, tiszta apja.

Miután Benjamint megetettem délutáni alvás következett nála, de nem igazán bírtam vele, legalább két könyvet elolvastam neki,de neki semmi sem volt jó ma.

Csengettek.

- Mindjárt jövök Ben - simogattam meg a fejét és kinyitottam az ajtót,majd kotnyeles izgága nővérem lépett be Martinnal a kezében.

- Döntöttem helyetted. Szépen elmész a konditerem felé és véletlenül pont háromkor, akkor végeznek és találkoztok,ha megismer beszélgetsz vele, ha nem, békén hagylak a témával és akkor szard le, de egy próbát megér.

- Lily, neki felesége van - sóhajtottam.

- Jaj, hogy miért nem mondhatok én ilyenkor semmit - sóhajtott. - Menj oda háromkor és mindent megtudhatsz, gondolj bele, Bennek apára is szüksége van. Addig én vigyázok rá.

- Jaj Lily, nem tudom. Biztos, hogy jó ötlet?

- Egy próbát megér na! - terelt a szobám felé.

- Nem fogok kiöltözni - tartottam fel a kezem, mire szomorúan bólintott és Martint berakta Benjamin mellé.

Ahogy letette a kisfiát rohant be hozzám és feltúrta az egész szekrényem, persze kisebb civakodás lett a vége, mivel minden ruhámat rám akarta adni, ami a fenekemet alig takarta.

- Lily, értsd már meg,hogy nem veszek fel ilyeneket.  Azt se tudom mikor volt már ilyen rajtam - emeltem meg egy fekete kivágott ruhát.

- Pedig irtó jól néz ki - próbált meggyőzni.

- Azóta megszületett Ben és amúgy is alig van kint egy fok, nem akarok megfagyni!

- Aj, de furán vagy te összerakva - sóhajtott. - Akkor ez jó lesz? - emelt fel egy fekete nadrágot, és egy csíkos pulcsit.

- Igen - bólintottam, majd belebújtam a kiválasztott ruhákba, Lily dobott felém még egy sálat és egy pár zoknit.

- Oké, akkor kabát, cipő és mehetsz is mivel fél három van.

- Miért érzem azt, hogy megbánom még ezt? - sóhajtottam és a cipőm után a kabátomat vettem fel,majd a pamacsos fülvédőmet, amit Lily fej rázva figyelt.

- Inkább figyelj Martinra és Benjaminra - fogtam meg az Ipadom és a fülembe dugtam,majd elindultam a konditerem felé.

Fél úton azon rágódtam, hogy elmegyek más fele és azt mondom, hogy ott voltam, de nem ismert meg, de akkor Mark beköpne és Lily szó szerint letépné a fejem, szóval menekülés kizárva, most már megcsinálom, ha egyszer felöltöztem.

Már messziről megláttam a konditermet, 14:57 perc, lassabbra vettem a tempót, hátha még előttem mennek ki, de nem.

Láttam kijönni Markkal, mosolygott.

Mark megpillantott, majd lelassítottak és ekkor szólított le.

Nem hiszem el, nem ez volt megbeszélve!!!

- Szia Karolina - Kimi felkapta a fejét a nevem hallatán és végig nézett rajtam,legszívesebben a fejembe húztam volna a kapucnim.

- Karolina? Lina? - suttogta a nevem, arcára kiült az értetlenség.