54.fejezet

Sziasztok!

Hát meghoztam a frisst,szerintem nem lett valami csodás...nem érzem valami jó magam és most is rohanok gazdaságit tanulni..persze ez nem mentség,hogy ilyen lett ez a rész.

Nem tudom mikor hozok legközelebb új részt,de igyekszem..ígérem :$

Puszi

54.fejezet

Az este folyamán nagyon jól érezte magát mindenki,bár voltak akik azt sem tudták mi a nevük...Stuartot reggel a földön,piás üveget ölelve találtam meg...

Délelőtt a csajokkal rendet raktunk,mert a munka újra elkezdődött...Seb egész nap a szimulátorban ült..a fiúk meg munka szó alatt józanodtak ki valamennyire,Seb nem ivott annyit,egész jó állapotban volt.

Blanca és Tommi...na róluk semmit nem hallottam,pedig már délelőtt tizenegy óra volt...

Sebastian ebédre azért kivánszorgott a szimulátorból,de kezdtem azt hinni,hogy jobban szereti,mint engem...

-Hallottad egyáltalán amit mondtam?-morogtam és meglegyeztem a kezem az arca előtt.

-Persze..-bólogatott.-Miről is volt szó?-kérdezte,mintha csak az időjárásról beszélgetnénk..

-Az,hogy haza megyek...-morogtam.-Majd Barcelonában találkozunk-pattantam fel az asztaltól.

-Mi?-keredtek ki a szemei és utánam rohant..-Miért?

-Mert csak-rántottam meg a vállam és beléptem a szobájába,majd összeszedtem a cuccaim és elköszöntem a többiektől,a taxiban ülve írtam egy SMS-t Blancának,hogy valami élet jelet adjon majd magáról és,hogy Magyarországon leszek...

Már a repülőn ültem Londonban,mikor rájöttem,hogy hülyeség volt eljönnöm...már most hiányzik...de nem mehetek vissza!

Én most így döntöttem!

És amúgy is régen voltam otthon..

Az út jó három órás volt és Budapesten leszállni...furcsa volt ilyen nyugodtan sétálni a fővárosban,úgy döntöttem,hogy busszal megyek haza,hisz annyi cuccom nincs,hogy kiakadjanak.

Délután öt óra volt mikor elindult Budapestről a busz...nagyon úgy nézett ki,hogy csak tíz óra fele fogok hazaérni...de nem bántam,így volt időm gondolkodni...

Írtam egy SMS-t Anyának,hogy várjanak rám..

Persze egyből kiakadt és egy jó fél óra múlva hívott fel,hogy nem fogom Veszprémből elérni az utolsó buszt,ami hazamegy és Anna úgyis Zoliéknál van bent menjek fel én is oda..

Imádom a közlekedést...de más választásom nem volt,így írtam egy SMS-t Zolinak,aki majd kijön elém a pályaudvarra...de régen is voltam Veszprémben,aztán a fél életem ott töltöttem,középiskola és egyetem...

A buszon sikerült is bealudnom és már Várpalotán voltunk mikor felriadtam...lassan Zolinak is szólnom kell,hogy elém jöjjön időben..

Az a röpke másfél óra nagyon hamar eltelt...

-Szia Minie-mosolygott Zoli és megölelt...csak Ő hív így engem,a becenév meg könnyen jött,mert JázMIN és akkor még kibővítette.

-Szia.Biztos nem baj,hogy hozzátok megyek fel?-akartam felvenni a táskám,de kivette a kezemből.

-Már megint hülye vagy-mosolygott.-Anna is ott van,nem fogsz zavarni...igaz Lara már alszik,de Viki majd kiugrik a bőréből,hogy beszélhessen veled-nevetett.

-Ajaj,akkor hosszú napunk lesz-mosolyodtam el.

-Igazából engem is érdekel,hogy miért rohantál ennyire haza-szólalt már meg az autóban.-Tudtommal Sebastiannal kéne lenned a gyárban.vagy hol..

-Igen,csak....csak most jobb,ha pihenőt tartunk-sóhajtottam fel.

-Összevesztetek?-kapta rám a tekintetét.

-Az utad figyeld!-szóltam rá.-Nem..csak kicsit felkaptam a vizet és hirtelen ötlettől fogva jöttem..

-Szóval a szokásos.-mosolyodott el.

-Barcelonába úgyis találkozok vele...a futamra Edina is kijön..

-Valamikor majd mi is kinézünk...Viki már nyúz érte,de szerintem csak a Magyar nagydíjra megyünk ki és Lara is jön.

-Na az jó,majd szóljatok-mosolyodtam el.

-Ja és üzenem Edinek,hogy legközelebb a telefont vegye fel és tolja már ide a képét-nevetett fel.

-Mi van kerüli a szőrös képed?-csipkelődtem vele,majd az arcához kapott.

-Nem is vészes!

-Na persze-nevettem fel.-Amúgy meg próbáld elérni Vivit,lassan előre kell bejelentkezni hozzá-sóhajtottam fel,rossz volt,hogy a saját unokatestvéreim ennyire foglaltak...ha mi nem keresnénk őket már rég nem tartanánk a kapcsolatot..

-Ja mielőtt elfelejtem..Balázs beszélni akar veled..

-Miről?-kerekedtek ki a szemeim.

-Azt én nem tudom...,de majd tőlünk beszélsz vele,mert valamiért nem tud hívni a mobilodon.

-Remek..akkor azért hívtam hiába-morogtam.

Ahogy Zoli leparkolt a kertes ház előtt a bejárati ajtó kivágódott és Viki szaladt felém.

-Úgy hiányoztál-nevetett és megölelt.

-Nekem is-mosolyodtam el.

Zoli segített behozni a táskáim,majd a vendégszobába berakta,egy gyors zuhany után elköszöntem tőlük,mert én is álmos voltam és Viki is,így a hosszú beszélgetés másnapra húzódott...

*Másnap reggel*

Kedd reggel az első dolgom az volt,hogy felhívtam Mirandát,hogy így is Boldog Születésnapot kívánjak neki,persze jött a téma,hogy Sebastian maga alatt van és,hogy menjek gyorsan Svájcba,mert Ő már ott van és Tommi alig bírja visszafogni..

-Most a családommal vagyok Miranda.Szerda este ott leszek már...-majd bontottam a vonalat.

Felöltöztem,majd a reggeli fürdőszobai teendőim után a földszintre mentem,ahol már mindenki ott volt...

Amint kiszúrtam Larát oda rohantam hozzá és jól megölelgettem..

-Nagyon nagyon gyönyörű vagy-mosolyogtam rá.-Sokat nőtt-néztem Vikire,aki mosolyogva bólogatott.

Anna is leért reggelire,aki meglepődve vette észre,hogy itt vagyok.

-Nem lesz húzós neked ez a sok utazás?-nézett rám Viki az asztalnál ülve.-Alig jöttél meg,de ma délután már mehetsz is vissza Pestre..

-Hát a buszozás biztos hosszú lesz-motyogtam.-De nem bántam meg-mosolyodtam el.

-Azt már nem!-nézett rám Zoli.-Felviszünk Pestre.

Viki rögtön bólogatott..

-Jó és Larával mi lesz?

-Anyuék majd átjönnek is vigyáznak addig rá-mosolyodott el Viki.-nem úszod meg-nevetett fel.

-Köszönöm-mosolyodtam el.

-És mikor kell elindulnunk akkor?-nézett rám Zoli.

-Hát este hatkor megy a gépem...

-Akkor háromkor-bólintott Zoli,majd a mobiljával jött vissza.-Hívd fel Balázst-mosolyodott el.

-Okéé-mosolyogtam rá.

Tárcsáztam a számot és három csörgés után beleszólt a bátyám,rettentő furcsa volt hallani a hangját,de egyben nagyon jó.

-Szia Balázs-szólaltam meg halkan,majdnem elsírtam magam,most jöttem rá,hogy hiányzik.

-Jázmin?-csodálkozott el.

-Igen.Zoli azt mondta beszélni szeretnél velem.

-Igen..Csak szerette volna én elmondani neked,hogy haza költözünk...

-Mármint? Ide haza?Magyarországra?

-Igen.

-Ez nagyon jó!És hova?

-Veszprémbe.

-De várj...azt mondtad költözünk..Gabi is jön veled?-mosolyodtam el.

-Igen.

-Ez nagyon jóóó-nevettem fel.

-Most le kell tennem,de nem sokára találkozunk.Vigyázz magadra.

-Te is!Szia-majd bontottam a vonalat.

Kirohantam a nappaliba és Zolit céloztam meg..

-Még,hogy nem tudsz róla mi?-nevettem fel.

-Hát így hatásosabb volt-nevetett fel Ő is.

És egy kép Vikiről és Zoliról: