Novella Part 5.

Sziasztok!

Meghoztam a novella folytatását ;)

Most nagyon szeressetek,mert két órán keresztül törit tanultam,hogy ide ülhessek.

Ez most született meg és eléggé kapkodtam :$

Remélem pár komival megleptek...(:

Hétvégén fogok csak jelentkezni már.

Puszi

Novella

Péntek reggel beszélgetésre ébredtem.

-Csendben,mert felébred-suttogta valaki.

-Az a cél nem?-egy másik hang,szóval ketten vannak,átfordultam a másik oldalamra és a fejemre húztam a takaróm.

-Ha nem Ecclestone a vezeték neved tűnés!-morogtam.

-Szóval nem búcsúzhatunk el tőled?-érdeklődött Tommi.

-Jaj-pattantam ki az ágyból.-Ne haragudjatok.-ugrottam Tommi és Britta nyakába.

-Nem haragszunk-mosolygott Britta.-Látom bepakoltál már-nézett a bőröndömre.-Mikor indulsz?

-Ötkor jön értem Bruce.

-Az hamar itt lesz,már tíz óra van-nézett az órájára Tommi.-Látunk még nagydíjakon?-kérdezett rá egy érzékeny pontra.

-Öö..gyorsan felöltözök,üljetek le addig és utána beszélgetünk,jó?

-Oké.

Bő negyed óra alatt elkészültem,majd leültem velük szembe a fotelba.

-Szóval?Jössz ki futamokra?-mosolygott Britta.

-Nem tervezem-ráztam meg a fejem,mindketten szomorúan néztek rám.-Ne nézzetek így-nevettem fel keserűen.-Apa nem is örülne neki,meg nem szeretem a sok fotóst-motyogtam.

-De,akkor mit fogsz csinálni?

-Itt vagyok friss diplomával,szeretnék divat tervezőként dolgozni,és Amerika erre tökéletes hely-eresztettem meg egy apró mosolyt.

-Szóval el is költözöl?

-Igen,Los Angeles tökéletes lenne számomra.

-De miért oda?Ott még véletlenül sincs pálya-morgott Tommi.

-Épp ezért-motyogtam.

-Menekülsz?-nézett rám Britta.

-Már miért menekülnék?És ki elől?

-Tudom,hogy mi volt tegnap Sebastian és közted-szólalt meg Tommi.-Előle menekülsz!

-Ez hülyeség!-csattant a hangom.-Miért jön ezzel mindenki?

-Mert nem vagyunk vakok-mosolygott Britta.

Egy közös ebéd után Britta el akart menni sétálni és Tommi is velünk akart tartani,de Sebastian is felbukkant,nem néztünk egymásra és nem is szóltunk egymáshoz..nem tudtam volna mit mondani neki.

-Oké,megyek veletek-állt fel Tommi is az asztaltól.

-De,ma nem velem kéne edzened?-szólalt meg Sebastian.

-Tudsz egyedül is,Regina ma elmegy..

-Miért?-nézett rám elhűlve,épp meg akartam szólalni,de Tommi megelőzött.

-Még kérdezed Seb?Tapló módján viselkedtél vele.Mehetünk?-nézett ránk,rosszul éreztem magam,hogy Tommi most így neki esett Sebastiannak.

-Tommi-állítottam meg a finnt-Kérlek szépen menj Vele.-hajtottam le a fejem.-Nem szeretném,ha még jobban mérges lenne rám.

-Biztos?

-Igen!

-Rendben,de ígérd meg,hogy mielőtt elmész elköszönsz tőlem-mosolygott.

-Persze-nyomtam egy puszit az arcára és Brittával elindultunk sétálni,abban a parkban kötöttünk ki,ahova Tommi hozott először.

*Tommi szemszög

Visszasétáltam Sebastianhoz,aki még mindig ott állt az asztalnál.

-Mi az?-nézett rám értetlenkedve.

-Regina szeretné,ha a te seggeddel foglalkoznék.

-Jó vicc,mintha Ő törődne is velem-motyogta.

-Komolyan néha érdekelne hol a fenében tartod a szemed...

Csendben ballagtunk hátra az edző terembe.

-Én üldöztem el?-kérdezte két felülés közben.

-Szerinted?-dobtam oda neki az ásványvizet.-Helyedben bocsánatot kérnék.

-Majd legközelebb...most úgy sem akar látni.

-Mondjuk érthető.De legközelebb..-nevettem fel halkan.-Mikor?Tíz év múlva?

-Nem,hát mikor kijön az Ausztrál nagydíjra..

-El vagy tájolva Sebastian.Regina nem akar semmilyen nagydíjra kijönni.Más céljai vannak-sóhajtottam fel,ilyen rövid idő alatt megszerettem és most itt van ez a hülye német is,aki nem lát a szemétől.

-Milyen más céljai?

-Csak nem érdekel,hogy mi lesz vele?-húztam fel a szemöldököm.-És Hanna?Ő hogy van?

-Honnan tudjam?Ő otthon van én meg itt-morgott.-És nem,nem érdekel csak...

-Te tudod,de előbb magadban rendezd,hogy mit akarsz.Ne zavard össze Reginát is.

-Ezzel most mire célzol?

-Arra,hogy nyisd ki a szemed és kezdj valamit a német barátnőddel-morogtam és ott hagytam az edző terembe.

*Regina szemszög

Fél négyig sétáltunk Brittával,majd fáradtan dőltünk be a szobámba és egy kicsit még beszélgettünk,majd apa négykor megjelent.

-Viselkedj otthon-suttogta a fülembe.

-Jó,jó Papa-sóhajtottam fel.

-Nem tudlak kikísérni,mert megbeszélésem lesz,de lent a mélygarázsban vár egy autó,amivel elvisznek a repülőhöz.

-Rendben.Köszönöm.Szia-nyomtam egy puszit az arcára és Brittával a mély garázsba mentünk,persze a fotósok rögtön megjelentek.

Már csak öt percem volt,de Tommit nem láttam,a bőröndöm már az autóban volt.

-Váárj-üvöltötte el magát a szőke.-Úristen-fújta ki magát.-Remélem hallunk még felőled-ölelt meg Tommi.

-Az biztos-mosolyogtam rá és elkértem a telefonját,majd beütöttem a telefonszámom.-Sziasztok-öleltem meg Brittát és Tommit,majd beültem az autóba.

Szerencsére a fotósok nem követtek és tíz perc autózás után már a repülőre ülhettem.

-Üdvözlöm Kisasszony-vette el a bőröndöm Bruce.

-Bruce!Megbeszéltünk valamit nem?

-Jaj,igen.Ne haragudj-mosolygott.

-Slavicával találkozott?-Ő már megszokta,hogy nem sűrűn nevezem anyámnak azt a nőt,persze Apa előtt nem merem,mert Ő igen szigorú e téren..

-Dehogynem,Párizsba vittem tegnap.

-Remek!-csaptam össze a kezem és leültem a repülőn.-Akkor nem lesz otthon?

-De Regina,ma este megyek érte.

-Nem tudná kilökni a repülőn?-néztem rá boci szemekkel.-Oké,talán azt még sem kéne,de ott felejthetné.

-Nem tehetem-nevetett fel.-Bár ez titok,de én sem kedvelem.

-Hah,Bruce!Valami újat mondjon...-motyogtam.

Írtam egy üzenetet Drága Húgomnak,hogy bő két óra múlva már otthon leszek.

*Tommi szemszög

Amint elhajtott az autó a lépcső felé vettük az irányt Brittával.

-Hiányozni fog,kedves lány-mosolygott Britta.

-Remélem Sebastian mellett látjuk még-mosolyodtam el én is.

Az emlegetett szamár,akkor rohant le velünk szemben a lépcsőn,már kezdtem félni,hogy nem fog tudni megállni.

-Hol van?-szuszogott.

-Ki?-kérdeztem rá.

-Ki?-üvöltött.-Regina!

-Elment-vonta meg a vállát Britta és elsétált Seb mellett,ez volt a tervünk,rádöbbenti a szőke németet,hogy kit akar elengedni.

-Mi az,hogy elment?

-Hát beült az autóba és elment..-néztem rá,mint a hülyére.

Idegesen a hajába tépett és elrohant.

-Azt hiszem sikerülni fog.-csapott a tenyerembe Britta.