36.fejezet

Sziasztok!

Sajnálom, hogy jó egy hónap kihagyás után jelentkezem csak, így jött ki a lépés. 

Egyenlőre azt sem tudom megmondani mikor tudom hozni a következő részt, de mindenképpen végig szeretném vinni a történetet! :-)

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.

Puszi

Jó pár órával később ért csak haza Kimi. Igazából nem tudtam, hogy merjek-e hozzászólni, de a feszültséget Ben könnyen oldotta. Édesen gügyögött az Apjának, aki láthatóan „felolvadt” ettől.

• -          Haragszol? – Bent emelte ép a fürdőkádba, teljesen meglepett a kérdése.
• -          Nem haragszom. – válaszoltam Neki, miután megtaláltam a hangomat. – Csak nem szeretem, ha elrohansz, ha valami gond van! – csóváltam meg a fejem.

Csak hümmögött és figyelmét újra kisfiúnknak szentelte. Egyre nehezebb volt megfürdetni a kis izgága szőkeséget. Hol az Apjának, hol nekem adogatta a fürdő játékait és folyamatosan felállt a kádban. Ahogy elnéztem Kiminek is meggyűlt a baja, pedig általában nem meri ezeket bejátszani. Bezzeg velem!

• -          Nagy baj lett, hogy nem láttad időben a levelet? – annyira furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de ezt már csak az ágyban mertem felhozni neki.

Talán most nem fog elfutni?! A halvány fényben láttam, hogy megrántja a vállát, de ez nálam nem ért fel egy válasszal.

• -          Kimi.. – sóhajtottam fel. – Azt tudom, hogy a bíróságtól kaptad.
• -          Nem jelentem meg egy tárgyaláson, az ügyvéd szerint Jenni le akarta zárni, de így húzódik még. – gyorsan, nagyon gyorsan hadarta el, koncentrálnom kellett, hogy értsem a szavait.

Felsóhajtottam. Ezt jól elszúrtam. Mára Kimi a háta mögött tudhatná ezt. Tudom, hogy mennyire szeretné már ezt elrendezni és ezt most eltoltam neki.

• -          Sajnálom! – ültem fel az ágyban, elmosolyodott és a mellkasára húzta a fejem.
• -          Pár hét múlva lesz a következő. Utána szeretném Benjamint végre a nevemre venni.

Másnap reggel Paulától sajnos el kellett köszönnünk. Teljesen váratlanul bejelentette, hogy szeretné, ha Kimi kivinné a reptérre. Próbáltuk marasztalni még pár napig, de csak azt hajtogatta, hogy így is majdnem másfél hétig volt velünk. Hajthatatlan volt. Jól megölelgette a legkisebb unokáját és engem is.

• -          Nehéz vele, de nagyon szeret! – suttogta a fülembe és két puszi után beszállt az autóba.

Integettünk amíg az autó ki nem ért a látó távolságunkból. Reggeli után kicsit játszottam Benjaminnal, de alig vártam, hogy Kimi visszaérjen és kicsit lefoglalja.

Nyűgös volt, rettentő nyűgös. A játékok is maximum 10 másodpercig kötötték le a figyelmét. Nekem meg haladnom kellett volna a házimunkával. Most döbbentem rá mekkora segítség volt Paula, hisz elmosogatott, porszívózott vagy ép Ő figyelt Benre, hogy ezeket meg tudjam csinálni.

• -          Megjött Apa! – próbáltam kicsit felrázni Benjamint, de a sírástól se nem látott se nem hallott. – Jajj, Ben! – kaptam fel a kezembe és a hátát simogattam.
• -          Mi ez a sírás? – kiabált be Kimi, miután ledobta a cuccait átvette tőlem a kisfiúnkat.

Megdörgölte hatalmas kék szemeit, megnézte az Apját majd szinte belevágta a kis buksiját Kimi nyak hajlatába. Egyikőnk se értette miért törtek ki belőle ezek a krokodil könnyek.

Amíg Kimi itthon volt a szokásos módon teltek a napjaink. Reggel felkeltünk, Kimi edzett, addig én főztem és próbáltam Benjamin figyelmét lekötni. Örömtáncot jártam, ha sikerült fél órára. Hatalmas teljesítmény volt! Együtt megebédeltünk és a délután közös volt. Vagy hármasban, - bocsánat négyesben – csavarogtunk vagy Lauraék is velünk tartottak. Mikor ép milyen hangulatunk volt.  Svájcban az időjárás elég szeszélyesnek mondható, így kora tavasszal. Tegnap legalább is még pólóban rohangáltunk Benjamin után a parkban, ma pedig a nappaliban kuporogtunk, mert úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Hál isten kisfiúnk felfedezte, hogy neki vannak színes kockái és marha jó játék.

• -          El kéne mennünk valahova! – nézett rám Kimi, csak úgy a semmiből dobta fel.
• -          Boltba? Vagy hova akarsz menni? – felkuncogtam, mert annyira meglepett ezzel.
• -          Nem! – rögtön fintorgott, nem szeret boltba járni még most sem. – Valahova el, hármasban. Nyaralni egyet.
• -          Április van, Kimi! – kuncogtam.
• -          Ne csipkelődj, asszony! – húzta a száját.
• -          Hova szeretnél menni?
• -          Mit tom’ én. – rántotta meg a vállát. – Valami olyan helyre, amit Ben is élvez. – mindketten kisfiúnkra néztünk, na igen.

Nem könnyű egy gyerekkel utazni. Az is szenvedés, ha ép Finnországba vagy Magyarországra utazunk, pedig ott ismerős emberek, a családunk vár, de egy teljesen idegen helyre menni?!

Estére azt is kitaláltuk, hogy hova akarunk elutazni. Franciaországba. Kimi a neten bukkant rá, hogy ott is egy Disneyland, mint Amerikában. Lényegesen kisebb, de nekünk tökéletes lesz. Csak pár napról van szó, egyik nap bejárjuk a Disneylandet, a többi napon meg a környéket járjuk be. Tökéletes első közös nyaralás. Párizstól egy 30 percre található a francia Disneyland. Teljesen belelkesedtem. Rögtön képeket nézegettem és intéztük is a szállásunkat. Kimi járt már Párizsban és ragaszkodott, hogy abban a hotelban aludjunk, ahol akkor Ő megszállt. Két nap múlva indulunk, így nem sok időt hagyott, hogy összekapjam magunkat.

• -          Kimi, biztos mindent elraktunk? – a csomagtartót nézve sóhajtoztam.

Igazából, ha valami a lakásban maradt akkor az ott is marad, mert egy tollpihét nem lehetne még az autóba szuszakolni. Le is lettem tolva, hogy minek és hova pakoltam, de hát egy hosszú hétvégére utazunk egy gyerekkel!

• -          Rohadt életbe! – káromkodott Kimi, mikor harmadszorra próbálta becsukni a csomagtartó ajtaját.

Puffogva ült b az autóba, egy teli fogsoros mosolyt küldtem felé, de csak megcsóválta a fejét.

-          Legközelebb szólj, hogy anyát hagyjuk itthon! – a visszapillantóba nézett, leellenőrizte a kisfiúnkat, de ezt a csipkelődő mondatot nem tudta kihagyni.

• -          Na, Kimi! – csíptem a combjába, milyen jó, hogy rövidnadrág van rajta. – Nem tudom mi lenne veletek nélkülem!
• -          Marhán jól meglennénk! – vigyorgott rám, majd rákanyarodott a fő útra.

Én naiv megkérdeztem tőle pár napja, hogy mivel akar menni. Felkészültem, hogy na repülünk, milyen király lesz. Kimi teljesen lazán benyögte, hogy Ő elvezet Párizsig. Mi az neki..

• -          Marhán jól… - felkuncogtam. – Majd pár év múlva mehettek. Isten áldjon Titeket!
• -          Las Vegaaas! – nevetett fel Kimi.

A GPS szerint egy 6 órás út várt ránk. Egy óra után értük el a svájci határt, Bázelnél léptünk át Franciaországba. Odáig semmi gond nem volt. Két órája utazhattunk, amikor Kiminek muszáj volt megállnia, hogy hátra tudjak ülni Benhez. Hajnalban indultunk és reggel ért el oda kisfiúnk, hogy Anyás, de szerencsére hamar megnyugodott, hogy ott ültem mellette. Az más kérdés volt, hogy minden szar a nyakamba fúródott, ami átlógott a csomagtartóból. Troyesban álltunk meg reggelizni.

• -          Eszméletlen ez a város! – a hatalmas sétáló utcán forogtam körbe-körbe.

Teljesen elvarázsolt a környezet. A csodaszép színes épületek, a mellettünk lévő étteremből finom croissant illat csapta meg az orromat.  Gyönyörű idő volt, reggel kilenc óra lévén nem volt borzasztó meleg, hanem az a kellemes. Kint a teraszon ültünk le, élveztem ahogy a nap sugarai simogatják a bőrömet, Ben is nagyon jól elszórakozott a babakocsiban, Kimi a telefonját nyomkodta. Nem mertem szóvá tenni, mert igen húzta a szemöldökét.

• -          Gond van? – pillantottam rá, a finom frissen facsart narancslevembe kortyoltam, de közben kék szemeit fürkésztem.
• -          Csak a gyár... – hümmögte, kérdő tekintetem miatt tovább folytatta. – A jövő héten oda kell utaznom,a kínai nagydíj után Európába lesznek a versenyek és változtatni akarnak.
• -          Értem. – elmosolyodtam, miénk ez a hétvége. – Most kipihened magad, jól érezzük magunkat és hamar elmegy majd az a pár nap. Vagy hány napra kell oda utaznod?
• -          Megpróbálom egy napra besűríteni a dolgokat és sietek haza. Elutazhatnánk a jövő héten Anyuhoz. Legalább békén hagy minket egy darabig. – felkuncogtam.
• -          Két hétre talán… - természetesen benne voltam, néha kicsit tartottam tőle, hogy Kimit megviseli a sok repülés, mert akkor most otthonról kell Kínába repülnie, de mindig megnyugtatott.

Isteni finom volt a csokis és vaníliás croissant. Nem csalódtam egyáltalán.

• -          Ha kívánós leszek innen szeretnék croissant!
• -          Hogyneee! – felnevetett. – Rohanni fogok! – kezét a combomra csúsztatta és finoman belecsípett.
• -          Hízok.. – sóhajtottam fel, mire csak megforgatta a szemét.
• -          Nem ezért csíptem a combodba. Különben én nem vettem észre. – rántotta meg a vállát.
• -          Én igen! – hümmögtem, kezem a pocimra simítottam.

Őszintén szólva néha kimegy a fejemből, hogy a második kisbabánk növekszik a pocakomba. Persze azért káros dolgokat nem fogyasztok, csak a rohanó életünk mellett kimegy a fejemből minden. Benjamin le tudja kötni az ember figyelmét, nem is tudom mi lesz velem két gyerekkel. Mi van, ha Ő is fiú lesz? Három Räikkönen férfival?! Kiképzésre kéne mennem Paulahoz és Kristiihez.