Százharminchatodik fejezet

 Sziasztok! :) 

Ahogy ígértem itt a friss!

Összekötő résznek nevezném,ugyanis a következő fejezetben is ugrálunk majd az időben :$

Lassacskán tényleg eljutunk a döntő részhez,hogy Lena hozzájuk kerül.

Remélem megleptek megint pár hozzászólással!Nagyon örülnék neki :$ :)

Élvezzétek a nyarat :* 

Puszi!

 136.fejezet

Seb délután kivitte az anyukáját és a nővérét a reptérre.Míg Ő távol volt én a bőröndjeinkbe pakoltam be ugyanis holnap indulunk Abu Dhabiba.

Délután Brittát is felhívott,hogy a heti programokat megossza velem,amit Sebnek át is adtam mikor haza ért.

-Biztos,hogy jó ötlet a repülés?-simított végig a pocimon.

-Seb ezt már a hétvégén megbeszéltük.A szerződésem így szól,megyek és kész!

-Oké,oké-tette fel a kezét.-Csak ne idegesítsd fel magad.

-Jó-suttogtam.-De akkor ne hozd fel ezt a témát.

-Rendben van-bólintott.

-Húzós heteid lesznek-néztem a naptáram a telefonba,ahol minden program előre be volt írva.

Nagyon úgy tűnik,hogy a Brazil nagydíj utáni hétvégéje tele lesz programokkal.

-Mutasd-vette ki a kezemből.-A Race of Champions itt lesz Düsseldorfban,az nem olyan vészes-vonta meg a vállát.

-Igen,de vasárnap 8-ra Londonban kell lenned és még hétfőn is lesz egy interjúd.

-Túl élem-nyomott puszit a homlokomra.-Ne aggódj miattam is!

-Persze,hogy aggódom.Nem szeretném,ha kifáradnál.

-Nem fogok-nevetett fel.-Majd utána sokat leszünk együtt és pihenünk.Elutazhatnánk majd valamikor karácsony fele a hegyekbe.

-Majd meglátjuk,jó?-mosolyodtam el.

Szerda

A reggelünk kicsit kapkodósra sikeredett,Sebastian ébresztője nem keltett minket,így másfél óránk volt elkészülni és kiérni a reptérre.

Fél óra az út a reptérre..

Szerencsére a csapatgéppel megyünk,így Seb telefonált Christiannak,nem örült nekünk..

Kihívtam a taxit és igyekeztem időben elkészülni,pedig én elképzeltem,hogy nyugodtan meg reggelizünk és nem kell kapkodnunk.

A reggelim egy kifli volt és hétkor már a taxiban ültünk.

-Utálom a telefonod-szuszogtam.

-Nem tehetek róla-nevetett fel.

-Én se ha véletlen kidobom az ablakon-morogtam.-Utálok rohanva készülődni.

-Morci leszel egész nap?-fordította maga felé az arcomat és egy puszival ajándékozott meg.

-Talán le tudsz kenyerezni-mosolyodtam el.

-Reménykedtem.

Szerencsére időben...tíz perces késéssel értünk be a repülőtér parkolójába.

Seb és a sofőr kiszedték a bőröndjeinket,majd megindultunk a lift felé.

-Fotósok-szólt oda Seb,intett párat.

Én már kevésbé örültem nekik..mindenhol ott vannak?Néha bosszantó tud lenni,hogy akárhova mész ott vannak..és egyáltalán honnan tudják meg,hogy mikor indulunk?!

Mivel csapatgéppel mentünk megúsztuk a sorban állást.Átvizsgáltak minket,majd mehettünk is a D terminálban.

-Na végre,hogy ide értetek-”köszöntött” minket Horner.-Legközelebb órát fogtok tőlem kapni.

-Jó reggelt-néztem végig a társaságon.

Guil,Jonathan,Helmut,Adrian,Britta és Tommi,aki gondolom előbb ébredt nálunk.

-Ha tudom,hogy még alszotok átmegyek-nézett rám Tommi.

-Mindegy,a lényeg,hogy ide értünk-vontam meg a vállam és leültem vele szembe.

Még jó,hogy négyesbe ültek.

Seb leragadt Brittánál és csak a felszállás után keveredett felénk.

-És hogy vagy?A héten nem igazán találkoztunk.

-Jól vagyok.Igen,Seb említette,hogy sokat utazgattok,de ne aggódj.Behajtom rajta-mosolygott.

-Sejtettem-pont ekkor ért ide hozzánk Seb is.

A körülbelül öt-hat órás útnak a felét átaludtam.Fáradt voltam és -bár nem akartam bevallani Sebnek- a reggeli készülődés sem segített rajtam.Egyre nehezebb volt ide-oda ugrálni a pocakommal és a fáradtság hamar utolért.

-Jaj,csak most látom milyen aranyos a pocakod-mosolygott rám Britta.

A leszállás előtt sikerült felébrednem és kicsit levetkőztem,így jobban láthatták a pocakom.

-Ó,nagyobb ennél-mosolyodtam el.-Csak..

-A fekete ruha-kacsintott rám,na igen.

-ÉS tudjátok már a nemét?-nézett rám,majd Sebastianra.

-Nem-csóválta meg a fejét szomorúan.-Szégyenlős-tette a kezét a pocimra.

-Akkor kislány lesz-nevetett fel Tommi.

-Ne mondj ilyeneket,mert megüti a guta-nevettem fel.-Szerinte kisfiú.

-Mert az is!Érzem-hangosan felnevettünk.

-Édes kevés az,hogy te érzed-hallottuk meg Christian hangját,aki mögöttünk ült.-Nagyot nézel,ha lányod lesz-mosolyodott el.

A leszállás kicsit megviselt,összeugrott a gyomrom és úgy éreztem,hogy lehet a wc-re kéne mennem,de azért kibírtam.Nehezen..

Most már biztosan nem fogok a Brazil nagydíjra kimenni,pedig azért kicsit bíztam benne,hogy a pici jól viseli,de nem.

Abu Dhabi mindig is vonzott,gyönyörű városnak tartottam és most végre itt lehetek.

Sosem gondoltam volna,hogy ilyen állapotban és ilyen társasággal leszek itt,de nem bánom.Sőt!

A reptéren már vártak az előkészített autók.A GPS-ben megvolt a hotel címe adva,így először oda mentünk.

-Lepakolunk és kimegyünk a pályára?

Nézett hátra Seb.

-De maradhatsz is a hotelban-sandított rám.

-Azt hittem ezt már lejátszottuk-morrantam fel.-Seb nem lesz semmi baj.Nem akarok a hotelban kuksolni,mikor Blanca sincs itt.

-Blanca merre van?-nézett Seb Tommira,csak felsóhajtottam.

Szerintem képes lenne most rögtön felhívni barátnőmet,hogy jöjjön ide és a hotelban tartson.Mi lesz velünk később?!

-Dolgozik.New Yorkba kellett utaznia kedden.

Most az egyszer örültem neki,hogy Blan modellkedik és a világ másik végén.New Yorkból biztos nem fog ideutazgatni.

-De a futamra lehet ki tud jönni.

-Nem!Ne nézz így rám.Pont,hogy vasárnap nem fogok a hotelban maradni.Felejtsd el Sebastian Vettel!-hurrogtam le.

Olyan idióta ötletei vannak néha és ha ötvenszer mondom el neki,hogy hiába vagyok állapotos én a héten még dolgozni jöttem!Egy fokig jól esik az embernek,ha aggódnak érte,de Seb úgy viselkedik,mintha elmenne a füle mellett,amit én mondok neki és csak a saját feje után megy.

Magamban fortyogtam és áldtam az eget,hogy egyik fiú sem szólt hozzám.Főtt a fejem és már a saját hülyeségeimet,hangulat változásaimat nem tudtam elviselni.

A hotelban Seb elintézte a kulcsokat,addig Brittával váltottam pár szót.Szegény lányra rázúdítottam a jelenlegi problémáimat,de valamivel nyugodtabban szálltam be a liftbe.

-Nem fogsz hozzám szólni egész nap?-sóhajtott fel Seb.

-Ezt terveztem-néztem a tükörbe.

A kabátomra itt már nem volt szükség,így a gömbölyödő pocakom jól látszódott.

-Követhetetlen vagy-sóhajtott fel.

A szobánkba épp,hogy csak ledobáltuk a bőröndjeinket.Átöltöztünk,majd egy órával később találkoztunk a hallban Tommival és Brittával.

Alig vártam,hogy kiérjünk a pályára és egyek valamit,tekintve,hogy már egy óra is elmúlt.

-Seb van fél órád ebédelni.Utána háromkor megbeszélés van és fél négykor a német RTL-nek adsz interjút!-sorolta Britta a teendőit.

Egy pillantást vetettem az A4-es lapra,hát nem irigylem.Az év elején is rengeteg dolga volt és sokan akartak vele interjút készíteni,de most,hogy kétszeres világbajnok lett még többen lecsaptak volna rá.

-Kerestek téged..vagyis ugye már hozzám vannak átirányítva a telefonok-nézett rám Britta.-A japán tv szeretett volna veled interjút készíteni,de nem mondtam rá semmit.

-Értem.Megadod a telefonszámot?

-Megadom,de szerintem megkeresnek a hétvégén.Nagyon akaratos volt a nő.-húzta a száját.

-Te interjút akarsz adni?-parkolt le Seb és mérgesen fordult hátra.

-Kerestek,szerettem volna visszahívni őket-vontam meg a vállam.

-Hát ne hívd-morogta.

-Te meg ne mondd meg,hogy mit csináljak-szálltam ki az autóból.

Összeszedtem a cuccaimat és előre vágtattam.Pillanatokkal később Tommi beért,így együtt léptünk be a pályára.

Halom fotós,aki Seb nevét kiabálta,hogy erre forduljon,majd balra és vissza jobbra.

A vaku az én arcomat sem kerülte el,szerencsére volt rajtam napszemüveg.

Gondolom lemaradtak Brittával,mert jóval előbb beértünk.Első utam a büfébe vezetett,rettentő éhes voltam már.

-Sziasztok!-köszöntöttem a lányokat és azért is a pulthoz ültem.

-Szia-mosolygott rám Tina.-Mit szeretnél enni,inni?

-Az a finom húsos saláta jöhet-mosolyogtam.-És valami finom ital.

-Red Bull?-nevetett fel,megcsóváltam a fejem.-Ej,hát mit fognak majd ehhez szólni.Van barackos Icetea.

-Hm,okés.

-És mi újság?Babával minden rendben?

-Igen,szerencsére makk egészséges-mosolyodtam el.-Christian már volt ebédelni?

-Igen,mi előtt beértél volna ment el.

-Ó,de jó-sóhajtottam fel.

Nem sokkal később Tommi és Seb is beért a büfébe.Tommi leült az egyik asztalhoz,de Seb felém sétált.

-Szia-biccentett a lánynak,majd leült mellém.-Ugye nem akarsz egész nap kerülni?

-Nehezen jönne össze,mivel egy helyen dolgozunk.

-Sajnálom,hogy megmondtam mit csinálj-nézett rám boci szemekkel.

Utáltam,ha így néz rám!Pillanatok alatt megolvadt a szívem és nem tudtam rá haragudni.

-Megígéred,hogy kibírod még ezt a hetet?

-Megpróbálom!

-Seb...

-Megígérem-csúszott keze a derekamra és lágyan megcsókolt.

Az ilyen csókoktól még a gyomrom is ugrált.

-Szeretlek!

-Én is titeket!-mosolyodott el.

Sokkal nyugodtabb voltam,hogy Sebastiannal tisztáztuk a dolgokat -remélem be is tartja-.

Míg Britta Sebet kísérgette én a papír munkákat végeztem el és igyekeztem Christiannal is összefutni.

Aki hol a fél órás megbeszélést tartotta vagy kint volt a boxban vagy a többiek se tudták.

Öt óra is elmúlhatott,mikor végeztem a papírokkal és már indultam volna Sebet megkeresni,mikor összefutottam Hornerrel a folyosón.

-Christian!Egész nap téged kerestelek.

-Szia Jázmin.Igen?Nagyon fontos?

-Papírok-néztem vissza az irodába.

-Remek-futott át az arcán egy fintor.-Ép most megyek az irodámba a többit megnézni.Áthozod?

-Persze.

Negyed óra után végre lemehettem a motorhome földszintjére is.Sebastiant megcsörgettem,aki írt egy rövid SMS-t,hogy Guillal beszélget még.

Amíg rá vártam leültem a büfébe.Kicsit nassoltam és felnéztem a közösségi oldalamra is.

Csütörtök

Kilenckor már kint voltunk a pályán.

Közösen megreggeliztünk,majd Sebastiannak sietnie is kellett.

Unatkoztam.Életemben először most unatkoztam egy csütörtöki napom a munkahelyemen.Papír munka nem volt és Seb mellett már nem én voltam.

Jobb ötlet híján átsétáltam a boxba.Sejtettem,hogy nem öt perc alatt fogok átérni.

Nem mondom,hogy ismerős arcok,de Heikki Kovalainen barátnőjével,Kataval összefutottam és egy jó fél órát biztosan beszélgettünk.

-Megérkezett a hajcsár-Stu vett észre először és már fel is konferált.

-Hajcsár a jó …-morogtam,de a többiek csak nevettek.

-Merre bujkáltál?Nem láttunk még eddig-húzogatta a szemöldökét.

-Sosem fogsz megváltozni-csóváltam meg a fejem.

-Minek?-nevetett fel.-Én így is tökéletes vagyok-húzta ki magát büszkén.

Vállon veregettem,majd elsétáltam mellette.Ed somfordált mellém és dőlt neki a tárolónak.

-Mi újság?-mosolygott.-Hogy vagytok?-Ő volt az a fiúk közül,aki egyedül normális volt és nem dőlt belőle a hülyeség.

-Utolsó futamom-húztam el a szám.-Jól vagyunk,még nem tudjuk a nemét.

-Csak pár futamot kell kihagynod és jöhetsz is a picivel-mosolygott.-Sebastian említette-nevetett fel.

-Ó,igen.Nehezen éli meg,hogy szégyenlős.

Pár perccel később az említett is befutott Tommival.

-Szia-lépett elém mosolyogva.-Mit szeretnél?-nevetett fel,boci szemekkel vizslattam.

-Nem tudok felülni a tárolóra-morogtam.

-Hihetetlen nagy probléma-fogta meg a derekam és könnyedén felpakolt.-Nem is értem miért nem székre ülsz-nevetett.

-Mert onnan nem lehet semmit látni-rántottam meg a vállam.-Hova készülődtök?-néztem rá,majd Tommira,aki a fiúkkal csevegett.

-Pálya bejárásra,de Rockyt elnyelte a föld-húzta meg a vállát.-Nem fogsz unatkozni?-simított végig karomon.

-Remélem,hogy nem-nevettem fel.-Britta?

-Visszament a motorhome-ba.Visszamész te is?

-Ühm..nem-csóváltam meg a fejem.-Most jól ülök-mosolyogtam rá.-Ott jön Rocky-néztem a mérnök közeledő alakjára,mellette Christian és Adrian sétált be a boxba.

Sebastianék elmentek a pálya bejárásra,egy percig átfutott a fejemen,hogy elkísérjem-e Őket,de inkább elvetettem.Jó egy órát kéne sétálnom és azt tuti biztos,hogy nem bírnám ki és nem kéne nyafognom.

-Nem kéne zavarni a szerelőket a munkájukban-sétált el mellettem Helmut.

Na igen,már hiányzott!

-Ne aggódjon,nem zavarom őket-böktem oda neki,majd fintorogva hátra ment.

Ő biztosan nem fog hiányozni!

Végül mégiscsak lekászálódtam a tárolóról és visszasétáltam a motorhome-ba.Nem volt kedvem a büdös boxban üldögélni és egy idő után már a fiúk is áttértek olyan témákra,amiket nem akartam hallani.

A homeunk előtt találkoztam Annel,akivel beültünk a kinti teraszra és egész jól elbeszélgettünk.

-És mikorra várjátok a picit?-mosolygott rám.

-Április végére,nem a legjobb időszak.

-Hát igen,de utána hamar visszajönnek Europába.

-Igen,ez kicsit vigasztal és a szülei is közel vannak hozzánk.

-Az sokat segít-bólogatott.-Amikor a fiam volt kicsi,akkor sokat segítettek a nagyszülők,de egy idő után már frusztráló-nevetett fel.-Mindent jobban tudnak és te ügyetlen vagy-csóválta meg a fejét.-Kívánom,hogy neked ne fajuljon el idáig a dolog-mosolygott.

-Remélem,hogy nem.Mennyi idős is a fiad?

-19-et töltötte nem is olyan rég.

Beszélgetésünknek Ann telefonja vetett véget.

-Ne haragudj,de munka-sóhajtott fel,majd elsietett.

Neki sem lehetett nyugodt a hétvégéje,hisz Mark menedzsere,így Őt is megtalálták az emberek.