Nyolcvankettedik fejezet

Sziasztok!

Hát itt a friss..sajnálom,hogy csak most sikerült hoznom.:/ Megint összejöttek a dolgok,de legalább pörög az élet nyáron.xD

Na nem pofázok annyit...itt a rész :)

Komiknak nagyon örülnék! És köszönöm az előző részhez :)

Puszi!

82.fejezet

Mocorgásra ébredtem fel,a mellettem ülő hölgy állt fel.Rögtön elnézést kért,amiért felébresztett,de csak legyintettem.Az órámra néztem és legalább hat órát aludtam..körülbelül három óra múlva már Magyarországon is leszünk.Sebastianra néztem,de Ő még nyugodtan aludt.Kiküszködtem magam és megkerestem egy stewardesst.A hölgy elmondta,hogy egy jó két óra múlva szállunk le és már Európa felett vagyunk.Visszamásztam Seb mellé,de sikerült felébresztenem,hogy a lábán szinte átestem.

-Aúú..-motyogta csukott szemmel.

-Ne haragudj-hajoltam oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

-Mindegy-lassacskán nyitotta ki a szemeit.-Merre járunk?-ásított egy nagyot.

-Két és fél óra múlva leszállunk.

Áldtam magam,hogy a táskámba beraktam egy váltó cipőt és a magassarkúm lecserélve belebújtam a kényelmes tornacipőmbe.

-Hány óra lesz Magyarországon mire odaérünk?-kérdezte álmoskás hangon.

-Nem tudom pontosan..késő este..talán tíz óra fele-nagy nehezen benyomtam a táskámba a csizmám és nyugodtan dőltem hátra.

-Holnap lesz Vikinek a születésnapja?

-Igen és még semmit nem vettem neki-motyogtam.-Előbb kell elindulnunk és Veszprémbe körbe nézek.

-Majd együtt veszünk valamit-mosolygott.

-Szombaton meg Anna év zárója lesz-gondolkodtam,Seb elhúzta a száját.-Nyugi,szerintem a húgom be sem megy-felnevettünk.

-Nem volt sok kedvem kiöltözni-húzta a száját.

-Jöhetsz csapat pólóban is-vigyorogtam.-De,akkor ott hagylak,hogy szét szedjenek az emberek-nyújtottam ki a nyelvem rá.

-Szépen vagyunk-nevetett fel.-Már kezdtem azt hinni,hogy minden helyen ilyen nyugodtak a magyarok.

-Nyugodtak?-mosolyodtam el.-El vagy tájolva Seb-nyomtam egy puszit az arcára.

-Inkább álmos vagyok csak,leszállhatnánk már végre-morogta.

-Próbálj meg aludni.

-Mm..nem-csóválta meg a fejét.

Az a két óra szerencsére hamar elrepült és zsibbadt lábakkal vonszoltam végig magam a reptéren.Összeszedtük a cuccunkat és a kijáratnál megpillantottam az Apukám és a húgom.

-Sziasztok-mindkettőjüket megöleltem.-Miért érzem azt,hogy holnap lógni fogsz a suliból?-néztem Annára,aki vigyorgott.

-Én?!-tette fel a kezét.-Jó hogy-nevetett.

Csak megcsóváltam a fejem és bevártam Sebastiant,összekulcsolta a kezünket,majd az autóhoz sétáltunk.Budapest mindig is szép volt este,de most valahogy nem tudtam rá figyelni.Anna ült be hátra hozzám,de öt perc után megbántam.Végig csak mondta és mondta,Seb meg elől nevetett rajtam.

Nem akartam Apának szólni,hogy álljon meg,hogy Seb és Anna helyet cseréljenek,így Székesfehérvárig szenvedtem.Akkor telt be a pohár.

-Fogd már be-sóhajtottam fel.-Álmos vagyok-néztem húgomra.

-Jó oké-és folytatta tovább,de már Sebastiannak mesélt.

Lelőni sem lehet...

Hajnali kettő volt mikor Apa leparkolt a ház előtt.Anna kiugrott és kinyitotta a nagy kaput.Seb kiszedte a bőröndjeinket,majd beléptünk a lakásba.Csodáltam,hogy a két kutya nem bújt elő.Anya szaladt le a lépcsőn és ölelgetett meg minket.

-Jaj,annyira örülök nektek-mosolygott.-Meddig maradtok?

-Még nem tudjuk-válaszoltam.

-Éhesek vagytok?-meg sem várta,hogy válaszoljunk a konyhába tuszkolt minket.

-Anya én nem vagyok éhes-motyogtam.

-Pedig olyan sovány vagy-sopánkodott.-Remélem Sebastian te éhes vagy.

-Én igen-mosolygott a szőke.

-Elmegyek lezuhanyzok-puszit nyomtam Seb arcára,majd a szobámba siettem.

A frász jött rám mikor a bátyám szobájában égett a lámpa.Bekopogtam és egy álmos Balázs dugta ki a fejét.Szinte letámadtam és majdnem hátra estünk.

-Én is örülök neked-mosolygott.

-Azt hittem nem leszel itthon.Brittany?-néztem körbe,de sehol nem láttam.

-A családjánál van.

-Ó,értem.

-Sebastiannal jöttél?

-Igen,a konyhában van.Anya most tömi meg-mosolyogtam.

-Na,akkor én is lehúzok.Éhes vagyok-felkapott magára egy pólót és már ott sem volt.

Na igen..Balázs hülye szokása volt,hogy bármikor képes volt enni..előfordult,hogy hajnali négykor találtam rá a konyhában és pörköltet tömött magába.

A fürdőbe mentem és beálltam a meleg víz alá,jól esett ez a zuhany és fel is ébredtem tőle.Felvettem a pizsim és a konyhába mentem,ahol szinte az egész család ült és Sebastiant faggatták.Megálltam az ajtóban és onnan hallgatóztam,tudom csúnya dolog.

-Sunyi róka-buktatott le Anna,így inkább leültem Seb mellé.

Anya már szinte könyörgött,hogy egyek valamit,de csak a narancs levem ittam meg.

-Hány liter kávét ivott meg a héten?-nézett Anya Sebastianra.

Finoman bokán rúgtam a Szőkét,hogy okosan válaszoljon.

-Túl..-rám nézett-sokat.

-Áruló-néztem rá mérgesen.

Mintha tizenhat lennék és végig hallgathattam Anya panaszkodását,hogy minek iszok annyi kávét.Négy óra fele járt mire ágyba kerültünk.Persze nem tudtunk könnyen elaludni,a hétvégét beszéltük ki és szinte minden szóba jött.

Reggel a drága szomszéd ébresztett fel,persze,hogy ilyenkor kell füvet nyírni.Már el is felejtettem a falu szépségeit.Morogva húztam a fejemre a takarót és még jobban Seb oldalához bújtam.

-Ne nevess-motyogtam kuckómból.

-Olyan aranyos vagy ilyenkor-szedte le rólam a takarót,pedig esküszöm,hogy nem adtam könnyen!

-El tudom képzelni.Seb tudom,hogy szeretsz..

-Mit szeretnél?-nevetett fel.

-Menj ki és lődd le a szomszédot-nyitottam ki a szemeim.

-Hiába veted be a boci szemeid-nevetett.-Nem fogok gyilkolni-csóválta meg nevetve a fejét.

-De én aludniii akarok-nyavalyogtam.-Álmos vagyok-biggyesztettem le a szám,de a szőke csak nem adta be a derekát.Sóhajtva döntöttem a fejem a mellkasára és az ujjammal köröket rajzoltam a hasára,elmosolyodtam,ahogy az érintésemre megfeszültek az izmai.Az egész teste rázkódott a nevetéstől.

-Úgy érzem magam,mint a hullámvasúton-osztottam meg vele,mire még jobban kacagott.A jó kedvét rám is rám ragasztotta és a morgós énem valahova elmenekült.

Hangos kopogás zavart meg minket,mit kopogás..csoda,hogy az ajtó még a helyén maradt!

-Tuti,hogy Anna az-szem forgatva álltam fel,hogy beengedjem korai vendégünk.

Így lenne ötösöm a lottón.

-Hali-intett.-Jó lenne,ha összekapnátok magatokat.Nem sokára kész az ebéd és gondolom még ajándékot akartok szerezni Vikinek,így előbb el kell indulnotok-hadarta el egy szuszra.

Ilyenkor gondolkodok el,hogy Drága húgom mit szokott keresni szavaló versenyeken?!

-Oké.-zártam le ennyivel.-De mennyi az idő?

-Fél tizenegy-vigyorgott.

-Ó bassza meg-becsuktam az ajtót és Sebre néztem,Ő semmit sem értett ebből,mivel Annával magyarul beszéltünk.-Csipkedd magad szöszke.

-Igen?-vigyorgott pimaszul.

-Mész fürdeni?-forgattam meg a szemem.

-Szerintem ketten hamarabb végzünk-vigyorgott.

-Na persze-nevettem fel.

Míg Sebastian fél óra alatt kész lett én fél tizenkettőkor siettem le a lépcsőn.Anna az asztalt terítette meg,így segítettem neki.

-Sebastian?-néztem körbe,de sehol sem láttam.

-Apával van hátul.Befogta-nevetett húgicám.

Na!Csak épségben hozza is vissza!

Anya a konyhából hozta ki a levest,ki tett magáért.Mint kiderült a konyha pult meg tele van süteménnyel.Jó isten!Mikor kelhetett,akkor Anyu?!

Az udvarra mentem,hogy szóljak Apunak és Sebnek,a kerítést javították meg.Persze a két kutya egyből lerohant és a dögönyözés nem maradhatott el.Kópénak a játékaival tele volt az udvar,egy darabig dobáltam neki a labdát,de Anna kiabált ki nekünk,így már tényleg sietnünk kellett.

Balázs pont,akkor vonszolta le magát a lépcsőn.Utoljára akkor láttam így,mikor részegen jöttünk haza és másnap alig éltünk.

-Ne,ne mondj semmit-tette fel a kezét a másikkal meg betapasztotta a szám.

-Eszemben sem volt-nevettem fel.

-Na ja-morogta.

Ebéd után ment a nagy megbeszélés,hogy hogy legyen a bejutás Veszprémbe.Még szerencse,hogy Anyunak és Apunak is külön van autója.Az enyémet még Londonban eladtam mikor megkaptam az állást és amióta Sebastiannal élek nem is kell autó.Balázs is eladta az övét mikor úgy döntöttek,hogy ide költöznek.Annának még ez nem jött szóba.Tényleg nagy mázlink volt!

Anyának segítettem leszedni az asztalt,de aztán elzavart,hogy készülődjünk,ha időben el akarunk indulni.Háromra megy az egész család Vikiékhez.Seb benyögte,hogy Ő egykor el akar indulni..

A fürdő és a bőröndöm közt rohangáltam.Végül egy kék farmert,egy fehér felsőt vettem fel.Belebújtam a szürke tutyimba és feltekertem egy kék-fekete sálat.Azt hiszem megártott a montreali eső,kicsit rekedt volt a hangom,de majd a sok tea segíteni fog.A fehér kis táskámba beszórtam az irataim és felraktam a napszemüvegem.

A hajam befontam oldalra és siettem Seb után.Ő már az ajtóban toporgott és a kocsi kulcsot forgatta.

-Hé!Én vezetek!-nyújtottam a kezem.

-Kizárt-rázta meg a fejét és elindult.

-De Seeb-magyaráztam neki,de mintha süket lett volna.-Jól van-ugrottam a hátára.-Add ide a kulcsot.

Csak kacagott rajtam és megpörgött.

-Így nehéz lesz berakni a kocsiba-nevetett még mindig.

Duzzogva ültem be az anyósülésre,Anya jót nevetett rajtunk,majd intett.

-Azt se tudod hova megyünk,de te vezetsz-morogtam.

-El fogok találni Vesz..mi is?

Felnevettem.

-Veszprém-mondtam ki neki,elég furcsán nézett rám és egy jó öt perc után azért sikerült kimondania.

Húsz perc alatt Veszprémbe értünk,bár a városban már nehezebben igazodott ki.Először a Balaton Plazához mentünk és Sebbel végig járattam az összes női üzletet,de semmi normálisat nem találtunk.Kimentünk a Stop Shophoz,sokkal jobban szerettem ezt a helyet.Nem igazán tudtam,hogy minek örülne,így telefonos segítséget kértem.Zoli tényleg életmentő volt!Kinézett magának egy ruhát és férfi létére Zoli jól letudta írni,így ezt vettük meg és Sebastiannal bementünk egy baba boltba.

Rossz érzés volt végig sétálni a sorokon,hiszen vásárolhatnánk magunknak is.Összeszorult gyomorral nézegettem a ruhákat,Sebastianon is láttam,hogy furcsán érzi magát.Gyorsan túl akartam esni rajta.Egy rózsaszín ruhácskát választottunk ki és egy fehér cipellőt.

Már fél három is elmúlt.Nem laktak túl messze,kicsit nehézkesen találtunk ide,nem sűrűn jártam itt.Nyugodt környéken laktak.Anyuék autója már itt volt,így csak mi késtünk egy kicsit.Seb leparkolt és kiszedtük az ajándékokat,majd Zoli beengedett minket.A hátsó kertben volt a család,grill parti szerűség lesz.Viki családját még eddig nem ismertem,így az ismerkedésen is át kellett esnünk.Viki unoka öccse pedig nagy Forma-1 rajongó,így teljesen leesett az álla.Seb leült vele beszélgetni és a srác egy kis idő után azért feloldódott.Első utam a kis hercegnőhöz vezetett.Lara ma volt három hónapos,így tényleg nagy volt az öröm és még az ajándék is jól kijött.

Rengeteget nőtt,teljesen elvarázsolt.

-Jól áll a kezedben,nektek is kéne lassan-ült le mellém Viki mosolyogva,Lara szájába tette a cumit.

Rosszul érintett,amit mondott,de próbáltam nem kimutatni.

-Jázmin,valami rosszat mondtam?-ijedt meg.

A hinta ágyon ültünk,így elég távol voltunk a család többi tagjaitól.Sebastianra néztem,aki még mindig a kisfiúval nevetett.

-Tudod..-sóhajtottam fel.-Amikor Sebastiannal nagyon összekaptunk-bólintott,hogy emlékszik rá.-Abban az időben elvetéltem-könnyek gyűltek a szemembe,de gyorsan letöröltem a potya könnyeim.

-Úristen!Ne haragudj.

-Nem,nem semmi baj-halványan elmosolyodtam.-Még lehet kisbabánk és korai lett volna nagyon-sóhajtottam fel.

-Számok ide vagy oda-legyintett.-Látszik,hogy nagyon szeretitek egymást,így én azt mondom,hogy most is vállalhatnátok-mosolyodott el.

-Nem tudom.Még három hónapja sem vagyunk együtt,persze Sebastian szeretne kisbabát-a Szőkére pillantottam,nagyon jól el voltak a kisfiúval még úgyis,hogy kellett oda Zoli,hogy fordítson.

-Látszik rajta,hogy nagyon szereti a gyerekeket-mosolygott Viki.-Remek Apa lesz.De azért előbb az esküvőn gondolkodjatok-mindketten felnevettünk.

Vikit tudta nagyon jól,hogy én hogy állok az esküvővel.

-Messze van még az.ÉS az csak rajta múlik-mosolyodtam el.

-De igent mondasz neki ugye?-nevetett Viki.

-Persze-mosolyogtam.-Szeretem,de ezek még korai tervek.

Vikit elrángatták,hogy itt az ideje a tortának és az ajándék osztásnak.

A torta nagyon finom volt és az ajándékoknak is nagyon örült Viki.Már hat óra is elmúlhatott mikor elkezdtünk grillezni.A pici Lara körbe lett rajongva,jó kezekben volt és Sebastian keresésére indultam.Apuval beszélgettek az asztalnál.

-Gyere csak-mosolygott Apa.-Megnézem a fiúk mit hoznak össze-majd fel is állt.

-Szia-ültem Seb ölébe és egy csókot loptam tőle.-Mit beszélgettetek?

-Férfias dolgokról-mosolygott,szóval nem köti az orromra.

-Hát jó-nevettem fel.-Nem vagy fáradt?

-Egy kicsit,de túl élem-mosolyodott el.

Már nem is tudom ki által,de Lara újra a kezembe került.Seb ölében ülte és úgy tartottam a pici lánykát.Mindkettőnket teljesen elvarázsolt.

Vaku fénye riasztott fel,Anna vigyorgott ránk és a fényképező gépet meglengette.Csak elmosolyodtam,majd Vikihez vittem a kicsit,már nagyokat pislogott.A szülinapozás sem tartott nyolcnál tovább tekintettel arra,hogy Larának aludnia kellett.Elköszöntünk tőlük,majd elindultunk haza.Sebastian fáradt volt,így inkább én vezettem haza.Apu előttünk meg és végig az idegeimen táncolt.Direkt húzta az agyam a vezetésével.Mikor még kezdő voltam,akkor csinálta ezt velem,hogy milyenek a reflexeim.

Mire hazaértünk Sebet úgy kellett felébresztenem,elszunyókált az autóban.

-Na gyere már-könyörögtem neki.

Nagy nehezen végre bejutottunk a házba.Vacsorát egyikünk sem akart látni,dugig ettük magunkat.Elküldtem zuhanyozni és úgy esett be az ágyba,sejtettem,hogy nem fog megvárni.Mire végeztem én is már nyugodtan aludt.Bebújtam mellé és a fejem a mellkasára hajtottam.