Nyolcvanharmadik fejezet

 Sziasztok!

Hát nem most akartam hozni a frisst,de hiper szuper gyorsan összejött :D Gondolom nem baj,nagyon örülnék a véleményeteknek,mert mostanában nem vagytok aktívak,pedig sok rendszeres olvasóm van.Nem tudom mi a gond?Nem tetszik már a történet?Azt is írjátok meg!

NA,de nem dumálok annyit.

Puszi!

 83.fejezet

Szerdán hatkor felébredtem Anna szöszölésére,de mikor Ő is és a szüleim is elmentek sikerült visszaaludnom.Fogalmam sem volt mennyi az idő,a telefonom csörgésére riadtam fel.Seb mocorogni kezdett alattam és nagy nehezen a kezembe került a kis készülék,amit a falhoz vágtam volna legszívesebben.Már azt sem tudom mikor aludtam ilyen jól és Seb is így lehetett,mert nagyon morgott. Anya neve állt a kijelzőn,így arra következtettem,hogy valami marha nagy baj lehet.Szó sem volt bajról...csak azért hívott fel,hogy időben felébredjünk.Már tizenegy óra is elmúlt.

 -Én még nem akarok felkelni-hajtotta a fejét a hasamra Seb,cirógatni kezdtem az arcát és néha-néha a hajába is beletúrtam,amit teljesen szét feküdt.Valószínűleg az én hajam sem lehetett jobb állapotban. 

-Én sem-ásítottam egy nagyot.-Visszaalszunk?-kérdeztem tőle halkan. Képes lettem volna rá,a szobában sötét volt a redőny miatt,Balázs vagy fent vagy még Ő is nyomja az ágyat,de az utóbbira tippeltem.Ha Ő fent van,akkor nincs ilyen csend.Szóval minden körülmény azt szolgálta,hogy mi visszaaludjunk.A szomszédok csendben voltak,mivel a normális emberek ilyenkor dolgoznak.Már majdnem visszaaludtam mikor csapódott a bejárati ajtó.Seb is rám nézett,ijedten néztem a Szőkére. 

-A bátyád?-kérdezte.

 -Nem tudom-ráztam meg a fejem és kiszálltam az ágyból,a korlátig merészkedtem el.Onnan már láttam,hogy az én Drága bátyuskám jött haza.-Szia-mentem a konyhába utána.

 -Upsz,nem voltatok még fent?-nézett rám és felnevetett.-Olyan a fejed,mint a madár fészek. 

-Én is szeretlek-fintorogtam és a kávéfőzőhöz léptem.-Hol voltál?-néztem végig rajta,ki volt öltözve. 

-Állás interjún-vigyorgott,mint a vadalma. 

-Na?Sikerült? 

-Aha-mosolygott és ledobta magát az asztalhoz. 

-Mit fogsz csinálni? 

-Számítógépes cégnél fogok dolgozni-húzta ki magát. 

-Büszke vagyok rád-sétáltam el mellette és a haját összeborzoltam. Lassan sétáltam fel a lépcsőn a kezemben lévő kávé miatt,életmentő ital!Seb még mindig az ágyban feküdt és csak nézett ki a fejéből. 

-Mit hoztál?-ült fel az ágyban. 

-Kávét-mire fintorgott,de nem foglalkoztam vele.Leültem a számítógép asztalomhoz és a régi képeim nézegettem.Ezek még,akkor készültek mikor az általánosból ballagtam.-Ja Balázs jött haza-fordultam hátra.Felnevettem Sebastian kinézetén,mint valami félhalott úgy ült az ágy szélén. 

-Ne nevess,nagyon álmos vagyok-dőlt vissza az ágyba.-Olyan jól aludtam és végig tudnám aludni a napot-nyöszörögte. 

-Hidd el én is-feküdtem rá és az arcát simogattam.-De este nem fogunk tudni aludni. 

-Akkor csinálunk mást-vigyorgott rám és egy csókot lopott. 

-Hát persze-nevettem fel.-Inkább menj,zuhanyozz le és elmehetnénk sétálni.Mondjuk elvihetnénk a kutyákat-mosolyodtam el.

 -Okéé-sóhajtott fel. Míg Sebastian próbált felébredni a víz alatt,addig bekapcsoltam a laptopom és megnéztem az üzeneteim.Semmi különös volt,Miranda küldött egy e-mailt,hogy Valenciában már Ő is ott lesz.Megnéztem a kis naptáram,de Sebnek sehova nem kellett mennie,nyugis hét..csoda!Vasárnap úgyis Svájcba utazunk,ott is kéne egy nagy takarítást beiktatni. 

-Mehetsz-lépett mögém Seb,finom illata volt és mosolyogva bújtam az ölelésébe.-Bár maradhatsz is-vigyorgott és megcsókolt. 

-Tényleg megyek-indultam meg a fürdőbe. Jó érzés volt a langyos víz cseppek a testemnek,el tudtam volna lenni itt egész nap.Mire végeztem Seb már felöltözött és a gépemnél ült. -A billentyűk megmaradnak?-léptem mögé,mire egy picit megurgott.Felnevettem.-Rossz a lelkiismereted?-suttogtam a fülébe. 

-Neeem-nevetett fel.-Fabiannal beszélgetek. 

-Oh-az órára néztem,ami fél kettőt mutatott.-Már otthon van? 

-Igen. 

Lassan Anna is hazaér,bár ki tudja,merre csavarog így utolsó tanítási nap.Mikor volt nekem már ilyen?! -Öreg vagyok-sóhajtottam fel és a bőröndömhöz léptem. 

-Ez most honnan jött?-nevetett fel Sebastian. 

-Hát..csak..Annának ma van az utolsó tanítási napja és nekem nagyon rég volt ilyenem,így öreg vagyok-hangosan felnevetett a szőke.

 -Ez hülyeség,akkor én is öreg vagyok?-nézett rám,mire bólintottam.-Na szép-nevetett. 

Sétáláshoz öltöztem és faluba amúgy sem kell kiöltözni,így egy egyszerű fehér trikót,egy zöld rövid nadrágot és egy fehér tornacipőt húztam fel.

 Indulás előtt még elrendeztem az ágyat,majd a redőnyt is felhúztam.Még jó,hogy lengét öltöztem,hét ágra sütött oda kint a nap!A konyhában két üvegbe öntöttem vizet és szóltunk Balázsnak,aki a kanapén terpeszkedett. Kópéra hamar felraktam a pórázt,de Picurral már harcolni kellett.Seb fogta Kópénak a pórázát és elindultunk.Még szerencse,hogy közel van hozzánk a rét és onnan nincs messze az erdő.Gondoltam megmutatom a szőkének a róka várat.Fél úton jártunk,de már úgy voltam,hogy a lehető legrosszabb idő pontban jöttünk ki.A vizem fél óra alatt elfogyott és persze erre nincs csap.Sebastian jót nevetett rajtam,a kutyák pedig össze-vissza futkostak,csak az én nyelvem lógott.Visszafelé már sokkal gyorsabban jöttem és Seb kitalálta,hogy fussunk. 

-Nem bírom-dőltem ki a fűben,már nem voltunk messze,de akkor sem akartam sétálni. 

-Na gyere-jött vissza hozzám Seb és a kezét nyújtotta,csak megráztam a fejem.Pillanatok alatt a hátára kapott,amin jót nevettem. 

-Ha Tommi ezt látná szét rúgná a seggem.Nem szabadna emelned-mondtam neki. 

-Tommi nem érhet a formás fenekedhez-férfiak..csak ennyi jut el az agyukig,de jót nevettem rajta.

Mire hazaértünk már Apu otthon volt és hátul bütykölte a kerítést,Kópé túl aktív még mindig és ott szokott kiszökni.A lakás üres volt,Balázs Brittanyért ment fel Pestre.Megebédeltünk vagyis ebéd és vacsora közötti volt ez már,mikor Anna hazaért. 

-Utálom az ünneplő ruhát,utálom a meleget-jött be szitkozódva. 

Seb értetlenül nézte húgomat,mivel semmit nem értett belőle. 

-Szia Anna-intettem neki. 

-Sziasztok-vett észre minket,Seb rögtön érdeklődni kezdett a mai napjáról.

 Majd kiestek a szemeim mikor Anna kivette a mélyhűtőből a fagyit. 

-Ah,add nekem-néztem rá szépen. 

-Biztos,hogy nem.Tök kevés van már benne-mutatta meg nekem. 

-Nekem pont elég-mosolyogtam húgomra. 

-Ez már az enyém,én egész nap a melegen rohadtam-fintorgott.-Te meg itthon aludtál-és fa képnél hagyott. -Sebastiaaan-pislogtam a szőkére. 

-Mit szeretnél?-nevetett fel,túl jól ismer! 

-Menjünk boltba,fagyit akaroook.Légysziii-vetettem be a boci szemeket. 

-Muszáj nekem is mennem? 

-Igen!-ragadtam meg a kezét. 

Amilyen kicsi ez a falu olyan közel van minden,negyed óra alatt megszoktam fordulni,ha boltba megyek.Páran szerintem felismerték Sebastiant,de nem mertek oda jönni hozzá.Kicsit idegesített,hogy pár évvel idősebb nők összesúgtak a hátam mögött,jól ismertem őket,hisz tényleg csak pár évvel voltak idősebbek.Boldogan sétáltam haza Sebastian mellett,beszereztünk egy vanília-eper és vanília-málna doboz fagyit. Útközben Anyuval is összefutottunk,de Ő még bement a boltba.A fagyi pusztítás után Seb Apunak segített a kerítés javításban én meg Kópéval játszottam az udvaron.Picur az egyik bokor tövében hűsölt,teljesen ki volt purcanva. Anna rohant ki a lakásból,hogy csörög a telefonom.Persze mire odaért hozzám már az illető letette a telefont,Heike keresett,így rögtön visszahívtam. Csak érdeklődött,hogy mi van velünk,mert Sebastiant is hívta,de Ő nem vette fel.Megígértem neki,hogy Valencia után Heppenheimba is megyünk.Természetesen Melanie szülinapját nem hagyhatjuk ki. 

-Anyukád üzeni,hogy ne hagyd el a telefonod-léptem Seb mögé. 

-Keresett?-nézett rám. 

-Igen,de semmi különös.Csak érdeklődött,hogy hogy vagyunk-mosolyodtam el. 

A vacsora készítésben segítettem Anyunak és ketten hamar elkészültünk,úgy számoltuk,hogy lassan Balázs is Brittany is ideérnek,tényleg nem kellett sokat várnunk rájuk.Mire az egész család az asztalhoz gyűlt,addigra ők is befutottak. A vacsora jól sikerült és a mosogatást bevállaltuk Annával.Vacsi után Balázs és Bri Veszprémbe mentek,hogy megnézzék a lakást,hogy a felújítás,hogy halad.Már este nyolc volt mire visszaértek,Anya be volt zsongva,mert mindenáron beszélni akart Brittanyval. 

-Na?Mikor tudtok költözni?-kérdeztem bátyámat. 

-Jól haladnak,a jövő hétvégén már kezdhetjük is a költözködést. 

-Nem tudok segíteni-húztam a számat.-Ne haragudj.

 -Semmi baj-mosolygott.-Leszünk elegen hidd el,és amennyire Anya be van pörögve-nevetett fel. 

-Majd a ház avató bulira jövünk-nevettem fel. 

-Az sem mostanában lesz-nevetett.-De majd úgy szervezzük,hogy ráérjetek. 

-Nagyon kedves tőled,hogy a húgicádra is gondolsz-nevettem fel.

 -Mint mindig-borzolta össze a hajam,mire csak fintorogtam. 

Egy kicsit beszélgettem Brittanyval és tényleg kedves lánynak tűnt. Az este Sebastiannal megnéztük a Mentalistát,mivel semmit nem értett belőle így én fordítottam neki,de közölte velem,hogy szeretne megtanulni magyarul. 

-Sok sikert-nevettem fel.

 -Miért?A jó napotot már tudom. 

-Mert nagyon nehéz-mosolyodtam el.-De nagyon szívesen adok nyelv leckéket-kacsintottam rá,mire hangosan felnevetett. 

-Ilyenre gondoltál?-csókolt meg. 

-Mondjuk-bújtam az ölelésébe és kikapcsoltam a tévét.

 Az itthon töltött napok nagyon hamar elrepültek a fejünk felett,a jó hamar elmúlik.Arra eszméltem fel,hogy vasárnap délelőtt van és a cuccunkat pakoljuk össze.Pár személyes holmit,képet még elraktam a bőröndömbe,hogy ezzel is gazdagítsam Seb lakását. 

-Mondtam,hogy nem zavar.Ez jelképezi,hogy te is ott laksz és már a te lakásod is-ölelt át.-Hé ez milyen kép?-kapta ki a kezemből.

 -Sebastian Vettel add vissza-néztem rá szúrósan, pár hónapos lehettem rajta,de úgy néztem ki,mint egy hurka.

 -Aranyos-mosolyodott el és visszaadta a képet. 

-Ja,úgy nézek ki rajta,mint egy töltött hurka-fintorogtam és elraktam a képeket. 

Egy korai ebédet főzött Anya,hogy együtt tudjunk ebédelni,majd Balázs és Brittany felvittek minket Budapestre,mert úgyis dolguk volt fent.A gépünk háromkor indult Svájcba és ötkor már a zürichi reptéren voltunk.Fél hatkor már az előszobában raktuk le a bőröndjeinket.Rögtön felhívtam Anyut,hogy ne aggódjon és Seb is felhívta a szüleit,neki hosszabb ideig tartott.Addig összeszedtem a szennyest és elindítottam egy mosást. A konyhát vettem célnak és ott kezdtem el a takarítást.Felsöpörtem,felmostam,majd a nappaliba mentem,hogy felporszívózzak és eltörölgessek,de Sebastiannal egy kisebb csatát vívtunk,mert mindenáron itt akart tévét nézni.

 -Emeld már fel a patád-löktem meg a porszívóval a lábát. 

-De így nem látom a tévét,nem tudnál máskor takarítani?-morgott.

 -Nem,mivel nem vagyok itthon-néztem rá csúnyán,igazán felmehetnél az egyik szobába.Ott is van tévé.

 -De nem megyek-vágta rá. 

-Jó,akkor éljél disznóólban-vágtam le a porszívót és kihúztam,majd az emeletre csörtettem,törhetem én magam,ha Őnagysága döglik a kanapén. Talán tíz perc sem telt mikor meghallottam,hogy Seb az emeletre tart,nem akartam vele beszélni.. Kivágtam a háló ajtaját és nyugodtan elsétáltam mellette,hogy folytassam a porszívózást. 

-Jázmin..-kezdett volna bele,de bekapcsoltam a gépet. 

Persze,hogy nem hagyja annyiban és kihúzta a kábelt a konnektorból. 

-Sajnálom-állt meg előttem. 

-Jó,takaríthatok tovább?-böktem a kihúzott kábelre.

 -Ennyi?-nézett rám nagy szemekkel. 

-Most mit vársz?-fintorogtam mikor kopogtak és az illető be is engedte magát. 

-Hali emberek,látom megjöttetek-lépett be Tommi.-Hoppá,rosszkor jöttem?-nézett a kettősünkre. -Nem,szia Tommi-mosolyodtam el.-Futni mentek? 

-Öhm..ja,igen.Sebastian?-csak kicsit volt zavart.. 

-Oké,menjünk-nézett az edzőjére.-Nem lezárt téma-nézett rám,mire csak megrántottam a vállam. 

Míg Seb az emeleten készülődött Tommi érdeklődött és mindent elmeséltem neki. 

-Hát ez ..-röhögött fel a végén.-Mint az ezer éves házasok-mire az arcában kötött ki egy párna. 

Míg a fiúk távol voltak ki tudtam takarítani a földszintet,holnap majd jöhet az emelet.A ruhákat kiteregettem és egy újabb mosást tettem be,ez az átka annak,ha több napig távol vagy.Egy könnyű vacsorát ütöttem össze tekintettel Sebastianra,hogy későn már nem fogyaszthat nehezebb ételeket,bár amúgy sem irigyeltem az étrendjét,mint egy nyúl.