A bejefezés!

Sziasztok!

Két hónap csend után újra jelentkezem :) Sikerült összehoznom ezt a részt, így ha mondhatom, nyugodt szívvel búcsúzok el Tőletek. Mikor októberben írtam, hogy befejezem az írást, tudtam, hogy egyszer ezt a részt még felteszem nektek. Így egy kicsit szebben sikerül lezárnom ezt a történetet. Remélem kapok visszajelzéseket, annak nagyon örülnék! :) 

Illetve azt is szeretném megosztani veletek, hogy én a háttérben ügyködök egy másik történeten, de ez biztosan nem ebben a hónapban vagy márciusban kerül fel. Időt szeretnék kérni ehhez! És segítséget!

Ha van bármilyen ötleteteket a következő történettel kapcsolatban: miről szeretnétek olvasni, ki legyen a főszereplőlány/fiú, milyen legyen a családi háttere, honnan származzon a lány, azt szívesen meghallgatom. Hiszen nagy részben Nektek írok!

Szóval bármilyen ötletetek van osszátok meg velem, ha szeretnétek itt kommentben vagy facebook-on! :) 

Akkor határozatlan időre újra búcsút intek nektek! 

Ja, és persze Boldog Új Évet Kívánok Nektek és a Családotoknak! :)

Puszi :*

Két hónap telt el azóta, hogy Lena hivatalosan is a MI kislányunk lett. 2012. február 6-át írunk. Sebastian éppen Milton Keynes-ban tartózkodik, ma mutatják be az idei autót. Már nagyon izgatott volt és most végre leleplezhetik és lassacskán az új szezon is elkezdődik.

Egyik szemem sír a másik nevet, oly könnyű volt megszokni, hogy szerelmem éjjel-nappal velünk volt és most újra utazgatnia kell majd, de tudom, hogy ez az élete és látom rajta mennyire várja már azt a pillanatot, hogy felülhessen az Ausztráliába tartó gépre, így egyáltalán nem is haragszom rá.

Tegnap este utazott a gyárba, de szinte úgy kellett az új edzője elé tolnom. Igen, Heikki személyében új edzőt kapott. A finn fiú hamar beilleszkedett – rengeteg időt töltött nálunk – és Lena is nagyon megszerette. Kedves fiú!

• -Kicsim, azt majd én, jó? - vettem ki Lena kezéből a botmixert.
• -Miéjt? - nézett rám barna szemeivel. - Nekem miéjt nem szabad?
• -Mert nem tudod megtartani a kezeddel, de megpróbáljuk együtt, jó? - mosolyogtam rá.

Miután pasi mentes lett a ház Lenaval sütögetni kezdtünk. Sebastian nem akart egyedül hagyni, így ide csődítette a kisebbik nővérét és az édesanyját. Hiába beszéltem neki, hogy megleszünk Lena-val, egyik fülén be – a másikon ki.

• -Mikoj éj ide a mami és Mel? - kíváncsiskodott, az a fránya „r” betű még mindig nem ment neki, pedig rengeteget gyakoroltuk vele, de valamiért nem akarja kimondani szépen.
• -Mikor..r..r. Mondd te is! Rrr...
• -Jjjjj..ahj – húzta össze szemöldökét. - Nem – rázta meg fejét. - Fájadt vagyok, nézhetek mesét?
• -Persze, mindjárt bekapcsolom neked a tv-t – emeltem le a kis székről.

~2012. Február 15. Szerda

• - Kicsim, induljunk már el! - toporgott az ajtóban Szerelmem.
• - Lena, legyél jó kislány! - nyomtam harmadszorra puszit kislányunk fejére.
• -Jaj, ne aggódj már ennyire! - mosolyogott Heike. -Nem most először hagyod velem, minden a legnagyobb rendben lesz, de ti viszont elkéstek az orvostól! - tolt az ajtó felé.
• -Anyunak igaza van! És már nagyon kíváncsi vagyok – kuncogott.
• -Jó, jó. Szia Kicsim!
• -Szia Anya, szia Apa – integetett nekünk bájosan.

Sebastian idő terve szerint negyed órás késéssel indultunk el, de olyan nehezen hagytam ott Lena-t, még ha tudom is, hogy Heike nagyon fog rá vigyázni. Azok a hormonok! Aztán persze az autóban már én is nagyon izgatott lettem, végre meg tudjuk a kisbabánk nemét!

Hamar Konstanz-ba értünk az útviszonyokat tekintve.

Alig értünk be a magánklinikára és vettem le a kabátom az asszisztens már szólított is minket. Sebastian tett is egy megjegyzést a nevemet illetően.

• -Sürgősen változtatni kéne ezen! - suttogta a fülembe.

Nem teljesen értettem mire célzott, hiszen eddig úgy volt megbeszélve, hogy majd nyáron tartjuk az esküvőt. Teljesen összezavart és így feküdtem fel az asztalra, de amint megláttam a monitoron a kisbabánkat csak rá tudtam koncentrálni. Megszorította a kezem és kíváncsian vártuk a doktor válaszát.

• -Kisfiú? - türelmetlenkedett Sebastian.
• -Hmm....Gratulálok, Lenanak kishúga fog születni – mosolygott ránk.
• -Kislány! - nevettem fel.
• -Lány..kislány – láttam Seben, hogy Ő ezt még emésztgeti. - Szeretlek! - csókolt meg, valószínűleg most fogta fel teljesen.

Pár perccel később mosolyogva léptünk ki a kórházból. Még mindig emésztgettük kicsit, hogy kislányunk fog születni.

• -A fiú név könyvet arrébb is rakhatjuk – kuncogott.
• -Nem vagy csalódott, hogy kislány? - eszembe jutott, hogy mennyit hajtogatta, hogy már pedig nekünk kisfiúnk lesz.
• -Dehogyis! Eszedbe ne jusson ilyen – tette kezét a combomra. - A legboldogabb férfi vagyok a földön! - húzta kezét a szája elé és a kézfejemre adott egy puszit. - így még mindig áll, hogy addig próbálkozunk, míg nem lesz egy kisfiúnk! - nevetett.
• -Még Ő sem született meg – simítottam kezem a pocakomra. - Lassan kiválaszthatnánk a nevét.
• -Belevonhatnánk Lenat is, hátha eszébe jut valami név – mosolygott rám.

~2012. Március 7. Szerda

Az elmúlt hetekben összesen három napot volt itthon Sebastian. A téli tesztek lementek, egész jól szerepelt az új autó, de Seb nem volt teljesen elégedett.

A jövő héten pedig már megkezdődik a 2012-es szezon. Kicsit összeszorul a szívem, mikor a tévében reklámozzák a szezonnyitót és eszembe jut, hogy én most nem utazhatok, rám most itthon van nagy szükség. Végig simítok pocakomon és megigazítom a mellettem fekvő kislányunkon a takarót.

• - Jövő hétfőn be kell jönnöm a gyárba – ül le mellém Seb, az előbb Christian hívta telefonon.
• -Rendben -mosolygok rá, de látom, hogy valami baj van. - Miért vagy ilyen elkeseredett? Baj van az autóval?
• -Nem, az autóval minden oké. Csak ez, hogy megint el kell utaznom...meddig fogjuk bírni, te meddig fogod bírni?
• -Seb, -sóhajtottam fel- tudtuk, hogy ez lesz. Eddig is kibírtuk, most is menni fog!
• -De lassan megszületik a kicsi is – néztem rá gondterhelten.
• -Nem lesz semmi gond! - simítottam végig az arcán. -Neked most a szezonnyitóra kell koncentrálnod! Mi pedig itthonról fogunk szurkolni neked. Tudod, hogy szerdán ide utazik az édesanyád – próbáltam kicsit kedvet rázni belé.
• -Nagyon szeretlek! - csókol meg. - Nem is tudom mi lenne velem nélküled – sóhajt fel, majd kezét pocakomra simítja.
• -Apaaaaaa...- szusszant még félig álomban Lena, majd feljebb kúszik, így apja ölébe hajtja a fejét.
• -Mi az hercegnőm? Felkelsz? -csikizi meg hasát, mire nagyokat rúg és kalimpál.
• -Nyeeeem – visít fel, mire felnevetünk, de Sebastian tovább szekálja.

A nagy hancúr vége az lett, hogy Lena már nem aludt vissza, hanem leragadt a mesénél és persze Sebastian is.

Éppen az ebédet készítettem elő, mikor SMS-t kaptam Mirandától. Milyen régen találkoztunk velük....karácsonykor nem is voltak itthon, hanem Londonba utaztak, majd januárba síelni mentek február vége felé meg Ibizára, már követni sem tudtam őket.

„Mit csinálsz barátnőm? Itthon vagytok? Esetleg délután összefutunk? :* Miranda”

• -Mirandáék itthon vannak – mentem vissza a nappaliba. -Csoda! -nevettem fel.
• -És átjönnek?
• -Nojah? - nézett rám Lena.
• -Igen, Norah és Miranda, átjönnek délután, jó? Játszol majd Norahval?
• -Igeeeee – tapsikolt. -Megmutatom neki mit hozott nekem a Jézuska! - mosolygott édesen.
• -Rendben – nyomtam puszit a fejére.

A kanapén ülve figyeltük a lányokat, ahogyan a szőnyegen szórakoztatják egymást. Norah olyan nagyot nőtt már és Lena is élvezte, hogy végre gyerek is van a környezetében. Jó volt őket figyelni.

• -Na és mesélj, hol ismerted meg Joe-t? - néztem barátnőmre, ugyanis nem csak Norahval jött, hanem az újdonsült barátjával.
• -Londonban karácsony előtt. Olyan, mintha már ezer éve ismerném és teljes mértékben elfogadja Noraht. És annyira cuki – áradozott róla.
• -Te belezúgtál! - nevettem fel.
• -Jaj,dehogy is! Ilyen hamar neeeeem..csak jó vele lenni.
• -Ühüm..- bólogattam, na tudod ki hiszi ezt el Miranda....

~2012. Március 26. Hétfő

Ideges voltam már tegnap és ma is...A tegnapi futam után olyan cikkek láttak napvilágot, ami fájó volt nekem. A maláj nagydíji incidens miatt az újságírók kikezdték Sebastiant. Csak azt akartam, hogy végre velünk legyen és elfelejthesse ezt az egészet de erre még várnom kell sajnos. Kedd délután ér csak haza és péntek este már utazik is a gyárba, majd hétfőn Párizsba. Büszke voltam rá, hogy azért utazik Franciaország fővárosába, hogy átvegyen egy díjat.

• -Jázmin! -lökte meg finoman a kezemet Heike, most Ő kísért el az orvoshoz és persze a kislányom.
• -Gyere kicsim! - segítettem le a székről Lenat- Megnézzük a húgodat, jó?
• -Jó, de hogyan? - nézett rám nagy szemeivel.
• -Jó napot doktor úr! - köszöntem vidáman, nem is szabadna idegeskednem...
• -Jó napot! Szia Lena. Megnézed a kistesód?
• -Igen, anya azt mondta, hogy még nagyon pici, de nem értem, hogyan láthatom mikor Ő ott van anya pocijában – csacsogott.

Mindannyian felnevettünk. Azt hiszem Lena beszélőkéjével soha nem lesz gondunk. Kapott egy széket, amire fel tudott ülni. Már nagyon kíváncsi voltam mit mond a doktor úr, hiszen a 36. hétben vagyok és illene a napokban a kicsi lánynak megszületnie.

• -Itt van a kicsi lány! - bökött a monitorra az orvosom, hogy Lena is tudja, hogy néz ki a kistestvére.
• -Szép – mosolygott rám. - Mikor játszhatok majd vele?
• -Ez már engem is nagyon érdekel. A 36. hétben vagyok, nem kéne már...
• -Ne aggódjon Jázmin! A kislányukkal minden a legnagyobb rendben, úgy néz ki Ő még szeretne bent maradni. De azt javaslom, hogy most már egyáltalán ne erőltesse meg magát, bármikor megindulhat a szülés!
• -Ó, remek. Remélem megvárja Apát! - töröltem le a krémet a hasamról.
• -Te csak hívd fel Sebastiant, addig felöltöztetem Lenat – nézett rám Heike.
• -Rendben van.

A beszélgetés sajnos nem jött össze, de SMS-ben elmondtam neki mindent és egy képet is csatoltam hozzá.

Április 15.-én még mindig semmi...Seb éppen Kínában volt, így kicsit reménykedtem is, hogy keddig a kislányunk nem akar emgszületni.

Április 22. Még mindig semmi...Kezdem egyre nehezebben viselni a pocakom a bokám és úgy mindent. Ideges is voltam, hogy biztos nincs rendben valami, hiszen már legalább 3 hete meg kellett volna születnie a babánknak.

Április 30. SEMMI! Kezdek megőrülni a hatalmas pocak méretemtől és a kicsi lányunknak csak továbbra is növekszik és növekszik. Lassan már 20 kg plusz felszaladt rám, de az orvosom megnyugtatott, hogy ha jövő hétig nem születik meg, akkor megindítják a szülést. Nem nyugtatott meg!

~2012. Május 2. Szerda

• -Olyan vagyok, mint egy bálna – sóhajtoztam a tükör előtt.
• -Dehogy is! Gyönyörű vagy! - lépett mögém Szerelmem.
• -Miért várat meg minket ennyire? - simogattam pocakom. -Ideje lenne megszületni Babóca. - sóhajtoztam.

Alig negyed órája aludt el Lena és már én is csak aludni akartam. Ha még egy napot ki kell bírnom én nem tudom mit kezdek magammal.

Valami furcsa dologra riadtam fel, rögtön a hasamhoz kaptam és éreztem, hogy valami nincs rendben. Nedveset éreztem magam alatt.

• -Seb! -ütögettem meg a kezét.- Seb!!!!Ébredj fel! Elfolyt a magzatvíz! - erre szerencsére már felkapta a fejét.
• -MIII? MOST? Mit csináljak? - ugrott ki az ágyból.
• -Kell a táskám, az autó..fel kell öltöznöm – keltem ki én is az ágyból.

Megváltam a pizsomámtól és egy kényelmes ruhába bújtam bele, amiből könnyen ki tudok majd bújni. Szerencsére Norbert és Heike hétfőn ide utaztak, hogy velünk legyenek. Sebastian Őket is felébresztette, hogy Lenara figyeljenek majd. Már minden kész volt az indulásra.

• -Fiam, hívj, ha mehetünk! Minden rendben lesz, Jázmin! -ölelt meg Heike, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Fél órával később már a kórházi teremben mászkáltam. Azt tanácsolták, hogy mozogjak, labdázzak, hogy minél előbb kitáguljak. Jó fejek..

Sebastian végig mellettem volt, mikor már készen álltam, akkor is bejött velem a szülőszobába.

Tekintve, hogy mennyire megváratott minket, egész hamar megszületett.

• -Kislány, született 2012. május 3-án 00:03 perckor. - adta a kezembe a kislányunkat a doktor. - Gratulálok!
• -Köszönöm! -elpityeredtem mikor a kezemben tarthattam, olyan pici és törékeny volt, és tökéletes!

Hatalmas kék szemekkel figyelt minket és szájával cuppogott.

• -Most el kell vinnem Őt – lépett hozzánk egy nővér. - Mi a kicsi neve?
• -Nina Vettel! -mondtuk ki egyszerre kislányunk nevét.