64.fejezet

Sziasztok!

Na hát meghoztam a frisst :-)

Nem lett valami nagy cucc szerintem,de igyekeztem.

Az időmérő?!

Nem fűznék hozzá különösebben semmit,Red Bull Fanok nem elkeseredni ;)

Ez még csak a szezon eleje és ráadásul Melbourne,nem lesz itt semmi gond!

Sebastian sem volt szomorú,Schumival már viccelődött..közölte vele,hogy holnap megelőzi :D

Puszi Mindenkinek! (:

64.fejezet

Miután kipihentünk magunkat..Seb ébresztett fel és nagyon nem ínyemre,hogy kibújt mellőlem.

-Kicsim-suttogta a fülembe,mire végig futott rajtam egy jóleső bizsergés.

-Nem kelek fel-temettem az arcom a párnába.

-Pedig fel kell kelned-elmosolyodott...

-Piszok vagy-morogtam.-Nem hagysz aludni-biggyesztettem le a szám,mire egy csókot nyomott az ajkaimra.

-Majd alszol később-vigyorgott.-Csipd ki magad-kacsintott rám.

-Mert?-ültem fel meglepődve.

-Csak-vonta meg a vállát.

-Addig nem megyünk sehova,amíg nem mondod el!

-Makacs vagy-csóválta meg a fejét.

-Tudom-rántottam meg a vállam.

-De én is-nevetett fel.-És titok-mosolygott.-Na siess-és magaamra hagyott.

-Csipjem ki magam,de Ő meg elmegy a fenébe,mi?-morogtam és kimásztam a meleg ágyból,hogy a fürdőbe vonszoljam magam..

Egyáltalán nem értettem minek öltözzek ki és végig morogtam a zuhanyzást,majd beálltam a szekrény elé és csak mondtam-mondtam a magamét.

-Ne morogj már ennyit-tért vissza szőkeség,majd mögém lépett és átölelt,csak egy szál fehérneműben álltam ott.

-Inkább segíts te okos,hogy mit vegyek fel!

-Azt se bánnám,ha így jönnél-kacsintott rám,mire fejbe kólintottam.-Bár jobban belegondolva....nem,nem szeretném-rázta meg a fejét.-Ezt csak én láthatom-villantott egy kaján mosolyt,mire felnevettem.

-Lökött német!-mosolyogtam.

Végül egy fehér pántnélküli szoknyába bújtam bele és a fehérmagassarkúmba,feltettem az órám és a rózsaszín kistáskámba pakoltam..

Egy világosabb sminket dobtam fel és a hajam feltűztem egy laza kontyba,hogy pár tincsem kilógott.

Fújtam magamra a kedvenc parfümömből és késznek ítéltem magam.

-Mehetünk?-lépett be Sebastian...a szám tátva maradt ugyanis öltönyben állt előttem és a kezét tartotta.-Mi az?-mosolyodott el.

-Most már tényleg kíváncsi vagyok hova viszel-mosolyodtam el és belékaroltam.

A hotelból feltűnés mentesen sikerült kijutnunk viszont fogalmam sem volt merre megyünk,amúgy sem ismertem Monaco-t,de nem is arra felé tartottunk,amerre én amúgy mozogtam.

-Nem akarod elárulni hova viszel?-pillogtam a németemre.

-Nem,nem-csóválta meg a fejét nevetve és a kezét a combomra csúsztatta,szinte perzselt a bőröm,ahol hozzám ért..és ezt tudta nagyon jól,élvezte.

Az a pimasz mosoly az arcán,hangosan felsóhajtottam mire kitört belőle a nevetés.

-Ne játsszál Sebastian-néztem rá szúrósan,de csak nem akart bírni magával,mire elcsaptam a kezét és tüntetőleg az ajtó felé fordultam,minnél messzebb tőle.

-Most duzzogsz?-nevetett fel..

Helyeselve bólintottam,de semmi áron nem szóltam volna hozzá,észre sem vettem,hogy megérkeztünk,csak akkor tűnt fel,mikor kinyitotta az én ajtóm.

-Gyere Szépségem-mosolygott rám és egy rövid csókot nyomott a számra,de nekem nem volt ennyi elég,oda bújtam hozzá és alig akartam elengedni.

-Mióta vagy ilyen bújós?-simított végig a hátamon és puszit nyomott a homlokomra,majd kézen fogott.

-Nem tudom-vontam meg a vállam,annyit sikerült megtudnom,hogy egy étterem mélygarázsában vagyunk,lifttel mentünk fel és ott is szinte csimpaszkodtam az én kék szeműmbe.

-Szeretlek-suttogtam neki.

-Ha így folytatod inkább visszamegyünk a hotelba-mosolygott rám és kezét a derekamra csúsztatta.

Mint kiderült előre foglatatott asztalt,meglepődtem mikor egy külön kis terembe vezettek minket,a Nő mosolygva hagyott minket magunkra,csak akkor tűnt fel az asztal...

Az asztalon piros szirmok és középen egy piros gyertya,a termet félhomály borította be és ez nagyon gyönyörű vagy.

-Sebastian-fordultam felé,mosolygva figyelt,majd kibuggyant egy könnycseppem.

-Héé-mosolyodott.-Ne,hogy sírj nekem-húzott közel magához és forrón megcsókolt.

-Nem,csak..ez..ez olyan gyönyörű-mosolyogtam.-De miért?

-Mert szeretlek,nagyon-húzott magához,majd az asztalhoz vezetett,udvariasan kihúzta nekem a széket,majd Ő is helyet foglalt.

Pár perc után megjelent egy pincér és felvette a rendelésünk,vidáman beszélgettünk és nem zavart minket senki.

-Kicsit elkésett randi?-mosolyodtam el.-Most vagyunk először ilyen környezetbe-mutattam körbe.

-Bepótoljuk ígérem-csókolt meg.

A vacsora nagyon finom volt,teljesen el lettem kápráztatva.

-Két hónapja vagyunk együtt és ezt megünnepeltük-húzott magához Sebastian,majd távoztunk az étteremből.

-Repül az idő-mosolyodtam el.

-Bizony-nyitotta ki a kocsi ajtót nekem.

-Főleg veled lökött német-nyújtottam ki a nyelvem rá és jót nevettem az arcán.

-Hát ez a hála?-háborgott.-Elkápráztatlak és Maga itt gúnyolódik?-szóval játszunk?!

-Úgy érzem nem volt igazi ez az este-mosolyodtam el és megigazítottam a szoknyám..a mell részénél lejebb húztam,nem sok kellett,hogy felröhögjek,ahogy a szemei kitágultak.

Bevágta magát az autóba és a hotelig tövig nyomta a gázt,közben kezem a lábán tarttottam és simogattam.

-Direkt kínzol,ugye?-nézett rám,a szemei vággyal fűtöttek volna és sötétkékes színt vett fel.

-Én nem!-csóváltam meg a fejem nevetve,de nem hagytam abba a simogatását.

Ahogy leparkolt a hotel mélygarázsában szinte kipattant az autóból,de gondoltam kicsit húzom még az agyát.

-Menjünk fel lépcsőn-pillogtam rá,azt a fejet amit vágott...

-Mert?-motyogta.

-Kicsit gondoltam mozoghatnánk-tettem a kezem a mellkasára,direkt válaszoltam két értelműen..

-Nem hiszem el-csóválta meg a fejét hitetlenkedve.-Most komoly lépcsőzünk?-nézett rám nagy szemekkel.

Hevesen bólogattam,majd a magassarkúm levettem és a kezembe vettem,majd megindultunk a lépcső felé...egy ideig morgott valamit az orra alatt,de mikor elkezdtem szaladni Ő is utánam eredt.

-Nem zavar,hogy a hatodik emeleten van a szobánk?-kiabált utánam.

-Gyere már te csiga-álltam meg és kiabáltam le neki,nem sokára feltűnt,majd újra futásnak eredtem.

-Jázmin!-kiabált.

-Gyere!-kiabáltam neki nevetve.

A szoba ajtónk előtt jöttem rá,hogy a kulcs nála van...

-Megvagy-rohant felém és felkapott a hátára.

-Bolond-nevettem fel és a fenekére csaptam,kicsit nehézkesen,de sikerült kinyitnia az ajtót és az ágyig meg sem állt velem,majd oda dobott finoman és fölém hajolt.

-Mi az?-mosolyogtam rá,de nem hagytam,hogy válaszoljon,lecsaptam ajkaira.

-Szeretlek-mosolygott rám,kezét combomra csúsztatta és percek alatt megszabadított a ruhámtól.

…...

* * * *

-Most már aludni kéne-bújtam meztelen mellkasára.-Holnap hosszú napod lesz-nyomtam egy puszit az állára,sikerült rövid időn belül elaludnia.

Nekem nem sikerült,de jó érzés volt a mellkasán pihenni és a szívdobogását hallgatni,megnyugató érzés volt,hogy itt van velem és szeretjük egymást.