Sziasztok!
Meghoztam az első fejezetet,ami végülis bevezetőnek is megfelel,megismerhetitek Jázmin családját.A blog még nincs teljesen kész(fejlécet kell még készíteni,de én nem értek hozzá)
Fruzsinak és Zsófinak köszönet,hogy segítettek nekem és bátorítottak,ha rajtam múlna azt hiszem még csak üldögélnék a gép előtt és nézném az első fejezetem és százszor átírnám,mert valami sosem tetszik benne.
Remélem páran írtok véleményt,hogy egyáltalán érdemes volt bele kezdenem-e,hideget,meleget ..mindegy csak tudja,hogy jó az amit csinálok eddig.
Tegnap találtam egy képek Sebiről,aki Forma1 rajongó az tudja,hogy a Red Bull nem teljesít olyan jól,mint előzőleg,túl lassúak a Ferrarihoz és a Mclarenhez képest,de ma a harmadik szabadedzésen Sebastian 1.21.168-as időt ment és ezzel maga mögé utasította Alonsot,Buttont,Webbert,Massát és Rosberget.
Egy másfél óra múlva kezdődik az időmérő és szorítok Vettelért,hogy holnap poleból indulhasson és vége legyen ennek a Ferrari,Mclaren fölénynek,hiába vettel 77 ponttal vezeti a tabellát a pontok alapján,de össze kell szednie magát,hogy Vb legyen,mégpedig annak kell lennie!
Na,de a kép:
Szerintem nagyon édes*.*
Szurkoljunk neki,hogy POLE-ból indulhasson holnap:)
I.fejezet : Egy családi nap.
-Ébredj majoom-ugrált valaki az ágyamon.
-Hagyjáá' engem békén-húztam a fejemre a takarót és próbáltam visszaaludni.
-El kell készülnöd,mert lekésed a repülőt és maradsz velünk és én úgy szeretleeek-dugta be a fejét húgom a takaró alá és ott nyávogott,ez meghozta a hatását és,mint az őrült trappoltam a fürdőbe.
-Azért annyira nem kell szeretni-morogta és becsapta a szobám ajtaját,hallottam,hogy apa felkiált az ajtó csapkodás miatt,majd beálltam a zuhany alá.
Egy idióta ébresztése után jól esett ez a kellemes víz,a bőröndömből nem pakoltam ki semmit,hisz anya szülinapjára jöttem péntek este,szombat ünnepeltünk,ma délután meg megy vissza Londonba a repülőm.
Farmer szoknya,egy világos felső és rá a szürkés mellényem,a hajam kifésültem és felkötöttem egy copfba.
Lent terített asztal várt minket,anya kitett magáért a reggelinél is,Balázs leszaladt mellettem a lépcsőn és finomabban fejbe csapott.
-Balázs-rúgtam utána,de nem sikerült fenékbe billentenem,persze jól kiröhögött.
-Jázmin,igazán megszokhatnád a papucsot-mérgelődött anya.
Anna a teraszról jött be és helyet foglalt velem szemben,a reggeli egész tűrhetően telt(nem veszekedtünk,Balázs nem idegesített,Anna csendben volt.)
-Gyerekek,nem vagytok lázasak??-mosolygott ránk apa,mindhárman rávágtuk,hogy nem és eltűntünk a kertben.
-Fogadjunk,hogy még mindig olyan béna vagy fociban,mint régen-cukkoltok Balázzsal húgunkat.
Engem még Balázs rángatott bele,alig bírtam még menni,de ő már a labdát rúgta nekem és nem érdekelte,ha fejbe rúgott,Annánál ez már kimaradt,hisz Balázs már a tizedik évét taposta és nem foglalkozott egy pólyás babával.
-Nem szeretlek titeket-durcizott be Anna és leült a teraszra.
-Egy meccset??-húzta fel a szemöldökét bátyuskám.
-Most??-mutattam végig magamon,bólintott.-Akkor inkább átöltözök-szaladtam fel a szobámba,magamra rángattam a sárga rövid gatyám,a fekete felsőm és a tornacipőm.
-Nézd,mint egy igazi focista-röhögött rajtam bátyám,de közben elvettem tőle a labdát.
-Te meg egy majom vagy-nevettem ki,nálunk ez a majmozás már valami szokás testvérek közt.
-Majom vagy te-próbálta elvenni a labdát,de nem sikerült neki és fél óra civakodás után eldőlt a fűn.
-Kicsi a rakás-ugrottam rá és Annára sem kellett sokáig várni,persze apa kapott az alkalmon és csinált rólunk pár képet.
-Szét nyomjátok a beleim lányok-nyöszörgött alattam.
-Juj,de szereeetlek-játszottam én azt,mint reggel Anna és ahol értem Balázs fejét megpusziltam.
-Ne mááár,fúj.Jázmin fejezd már be-üvöltött alattam.
-Anna,hopp-szóltam neki,de nem akart felállni és elkezdte csapkodni a fenekem,ráadásul a hátamon ugrált,szerencséje,hogy ilyen könnyű.
-Na,most már elég-emelte meg Balázs a testét és lebillentett magáról mindkettőnket,Annával összenéztük és a távozó bátyánk hátára ugrottunk.
-Meg vagy!!-üvöltöttük a fülébe két oldalról.
-Anyaaa..szólj már rájuk!!
-Gyerekek-nevetett rajtunk anyu is,de Balázs szenvedő arcát látva beterelt minket a lakásba.-Ti semmit nem fogtok változni??-nézett kettőnkre,ebből Anna most kimaradt,hisz még gyerek.-Annának még elnézném,de ti?!Jázmin huszonhárom éves leszel,Balázs te meg a harmincat taposod lassan,örök gyerekek maradtok.Látszik,hogy apátokra üttök.
Anna kinyújtotta ránk a nyelvét és anya után sietett a konyhába,apa a kedvenc fotelében ült,mindhárman fázis késéssel,de felnevettünk.
Apára ütünk,vigyorogtam,ezt eddig is tudtam.
Az ebéd elkészítésénél már én is segítettem,Anna megterített és viccelődve,szülőket kikészítve megebédeltünk.
Balázzsal elmentünk pakolászni,mert mindkettőnknek ötkor indul a gépe.
Megfogtam a bőröndjeim és lecipeltem a nappaliba,fél kettőkor mindent kivittünk a kocsiba és elköszöntünk anyától,mert ő nem tudott feljönni velünk.
-Vigyázzatok magatokra-sírta el magát,mint mindig.
-Anya,mit mondtunk??
-Tudom,de olyan messze vagytok.
-De hiszen sűrűn jövünk-ölelte meg bátyám anyát,mikor megnyugodott beültünk az autóba és Budapest felé vettük az irányt.
Száműztek hátra Anna mellé,ami hosszú útnál kész öngyilkosság,be nem állt a szája és minden hülyeségről dumált,persze hadarva,ami egy idő után kezd idegesítő lenni,elvileg kinövi,úgy mint mi a hülyeséget??Mert nagyon kétlem,hogy ezt valaha is elfelejti.
A dugókat sikerült elkerülnünk,de piros lámpát eleget elkaptunk,már a lábamon doboltam az idegességem miatt,ha lekésem a repülőm és felakasztom magam.
-Jázmin,minden rendben van??-vigyorgott rám Balázs.
-Persze-húztam a szám,apa leparkolt,mint az őrült ugrottam ki az autóból,megfogtam a csomagjaim és siettem,hogy minél előbb szállhassak fel.
-Balázs gyere máár-kiabáltam neki.
Elköszöntünk apától és húgitól,majd megvettük a jegyeket.
-Jó legyél húgi-ölelt meg Bazsi és egy puszit nyomtam az arcára.
-Te meg rossz-kacsintottam rá és leadtam a bőröndjeimet.
Írtam egy SMS-t anyának,hogy most fogok felszállni,mindig félt a repüléstől,egyedül nem is merne.
Kikapcsoltam a telefonom és becsatoltam az övem,majd elővettem a notebookom,Mary a főnököm küldött egy emailt,hogy hétfőn beszélni szeretne velem,március közepe van,holnap lesz tizennegyedike,vajon miről akar beszélni velem?
Az időzónát nagyjából megszoktam,de vicces volt,hogy másfél órás volt az út mégis fél hatkor értem haza.
Fogtam egy taxit és hazavitettem magam,otthon felhívtam anyáékat a vezetékesről,hogy még élek,nem esett le a repülő és valamikor megyek majd.Húsvétra talán..nem tudom,hogy jön ki,persze anya rögtön bepánikolt,hogy húsvét ünnep és együtt kell lennie a családnak..blablabla.
-Na,hazaértél már??-hívott fel barátnőm Blanca.
-Aha.
-Eljössz velem kutyát sétáltatni??
-Igen,mikor??
-Oda megyek érted kocsival,mert a Hyde parkhoz akarok menni.
-Oké.
A bőröndöket leraktam a szobámban és Blanca úgyis csak egy fél óra múlva ér ide,kipakoltam a ruháimat és a szennyesem beraktam a mosógépbe,már ideje volt néztem a ruha kupacot.
-Megjöttem-kiabált Blanca.
-Szia-öleltem meg és megsimogattam Dumbó fejét,egy golden retriever kölyök kutyus.
Felkaptam a szandálom és beültünk az autóba.
-Milyen volt otthon??
-Fárasztó..
-Húgod??-nevetett,már találkozott Annával és tudja,hogy milyen.
-Ő is,de Balázs is teljesen meghülyült-nevettünk mindketten.-És te mit csináltál??
-Volt pár fotózásom,de semmi különöset..unatkoztam.Két hét múlva kezdődik a Forma1 megnézzük??
-Persze-vágtam rá mosolyogva.-Hajrá vettel-nyújtottam rá a nyelvem,mert tudom,hogy ő nem szereti.
-Nem szólok semmit!
-Okéé-vigyorogtam és megfogtam Dumbó pórázát.-Megyünk futni-simogattam meg a kutyus buksiját.Kergesd meg a madarakat-vettem le a pórázt róla és sétáltunk utána.
-Olyan fura vagy-állt meg szemben velem-Valami nem hagy nyugodni,igaz??-bólintottam-Na,mesélj-ültünk le egy szabad padra.
-Mary holnap beszélni akar velem,de fogalmam sincs miről...és ez nagyon idegesít.
-Biztos előléptet-nevetett-Eszünk fagyiiit??-váltott boci szemekre.
Nyolc óra fele járhatott mikor Dumbó keresésére indultunk,majd egy bokorban rá is találtam.
-Gyere,megyünk haza-fogtam meg és rácsatoltam a pórázt.
-Be fogok aludni-ásítottam az autóba.
-Hát ne aludjál el-kapcsolta be a rádiót,ami ébren tartott.
-Akkor majd holnap délután átugrok-köszönt el.
Lezuhanyoztam és beugrottam a pizsimbe,már majdnem elaludtam mikor megszólalt a telefonom,Anna neve állt a kijelzőn,gondolkodtam,hogy kinyomom,de túl sokáig hívott.
-Mondjad.
-Megszületett a pici Lara-kiabált a telefonba,unokatestvérünk Zoli kislánya.-2750 grammal és 49 centivel jött világra,olyan piciii-visított a telefonba.-Apa csinált róla képet,majd holnap átküldöm őket.
-Oké-vigyorogtam.-Üzenem Zolinak és Vikinek,hogy gratulálok és amint tudok megyek babázni.
-Átadom-nevetett.-Most megyek,megnézhetjük a picit.Szia.
-Szia.
Beállítottam a telefonom,hogy hétkor csörögjön,majd ráhajtottam a fejem a párnára és rögtön el is nyomott az álom.
Jázmin ruhája,amit először vett fel=)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése